Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 17. kötet (150-153. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 17. (Budapest, 1899)

A javító intézetekről. Lengyel Aurél bemutatja Krajcsik Soma jelentését a székesfehérvári javítóintézetről [153., 1899]

Schedius Lajos volt, de az akkor tárgyalt javaslat a mostani igazságügyi minister által visszavonatott, azonban hiszem, hogy mire átdolgozva fog megint szőnyegre kerülni, addig a 42. §. megfelelő módosítása okvetlenül kontempláltatni is fog. A mi minket jogászokat ezen a téren illet, azt hiszem, nekünk kiválólag kötelességünk oda hatni, hogy ez a kérdés a napirendről semmiképen le ne kerüljön. Ha szivemre teszem a kezemet és azt kérdem magamtól, hogy közel harmincz éves birói pályám alatt azon számos ezer individuum közül, a kit szabadságvesztésre Ítéltem, vájjon csak egyet is képes voltam-e megjavítani? nem mernék feltétlenül igent mondani, mert ott vagyok én is, mint az a kórházi orvos, a ki gyógyít, de a ki maga is belátja, hogy tehetetlen ott, a hol a halálos csíra már az individuumban benne van, hanem maga is azon fog lenni, hogy a Koch, Pasteur és Tyndal elveit a társadalomban alkalmazza. Minthogy pedig ez az indítvány épen arra megy ki, tehát én is nagyon helyeslem, hogy ezt a kérdést felvetették és aztán igyekszünk azon, hogy ha már javítóintézeteket létesítünk, létesítsük úgy, hogy czéljának megfeleljen.

De még a pénzkérdésre is rá keli térnünk. A mikor a büntetőtörvénykönyveket életbelópteítük, akkor sem volt pénz és még ma is ott vagyunk, hogy a büntetőtörvénykönyvnek a különféle szabadságvesztés végrehajtása körül czélbavett tételei végrehajtva nincsenek, úgy hogy fegyházra, börtönre és fogházra elitéit egyének époly vegyesen vannak együtt, mint a mit felpanaszol az előadó úr, hogy a «család»-ban is különféle fajta népség jön össze. De minthogy a büntetőtörvénykönyvben van §. arra, hogy a büntetési pénzek arra a czélra fordítassanak, már most az igazságügyi kormánynak bölcsességétől fog függni az, hogy ö ezt a pénzt megfelelően használja fel, esetleg appel- láljon az országgyűlésre, mert hogy ha nekünk tenyészbikákra, csődörökre és futtató lovakra van pénzünk, szeretném tudni, hogy ezekre a nagy czélokra miért ne legyen ?

Végezetül per associationem idearum még'egyet akarok felemlíteni, t. i. nem elég az, hogy mi csak a már züllésnek indult gyermekekkel törődjünk, hanem törődnünk kell a szülőkkel is. Azt mondja Schopenhauer a maga drasztikus modorával, hogy a mai generácziót két dolog teszi tönkre: a sanker es a Hegelis28

304