Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 17. kötet (150-153. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 17. (Budapest, 1899)
A javító intézetekről. Lengyel Aurél bemutatja Krajcsik Soma jelentését a székesfehérvári javítóintézetről [153., 1899]
21 sék, váljon fogházra vagy javi tóintézetben való elhelyezésre aFarja a kiskorú vádlottat Ítélni, hanem mondassák ki imperative, hogy az illető minden ily esetben javítóházba szállítandó. Sokszor felpanaszoltatott már, hogy a növendékek legnagyobb része valamely — rendőri vagy bírósági — fogházból jut az intézetbe. Ez kettős bajnak a kútforrása. Először is egy fogházban volt ifjúból kiveszett a becsületérzés, kialudt a szégyenérzet s az intézeti nevelés hatása már kérdéses leszen. De I másodszor, czélszerűtlen fogházainkban nincsenek elegendő számmal a magánelzárásra alkalmas helyiségek, ifjú foglyok a , felnőtt bűnösökkel egy czellába jutnak, hol végighallgatva a mi kedélyes letartóztatási intézeteinkben otthonos kaszinózást, ’ megkedvelik a fogházi életet; s eltanulva a tettetést, megszokva r a hazudozást, mindennemű gazságokban olyan járatosak lesznek, hogy az intézetbe kerülvén, ott alig lesz lehetséges a kon- tágium terjedését meggátolni. Áttérünk a rendszer kérdésére. Családinak nevezi az igazgató azt a rendszert, hol 50—35 fiú adatik egy nevelő keze alá, oly fiúk, kik különböző helyekről származnak, különböző erkölcsi és értelmi foknak, míveltségüek, s más és más hibákban szenvednek. Családnak hívja és tekinti azt a csoportot, hol az összetartozás tudata nincs meg a fiúkban s csak a rossz szokások és hajlandóságok képezik a rokon vonásokat, alkotják az összekötő kapcsokat. Mi is a családi rendszer hívei vagyunk, de az erkölcsi betegeknek e számos tagú választékos társaságát, hol kizárólag a fegyelem eszközeivel akarnak hatni, hol mint a kaszárnyában dobszóra, trombitajelre cselekszenek, hol az egyén a tömegben elvész, .családnak el nem ösmerhetjük. Az éltető elem nincs meg ezen szerkezetben: a szeretet, a midőn hiányzik a családból: az anya, a nő. Mert bármily fontossága is legyen a fegyelem-fentartásnak az ifjaknak rendes életmódhoz való szoktatására nézve, az elvitázhatatlan tény, hogy pusztán a fegyelem alapján és útján a nevelés hiányát pótolni, annak észszerűtlenségét orvosolni nem lehet. A fegyelem és szeretet együttes közrehatása az, a mi a fegyházra praedestinált ifjú egyének megjavulását reményleni engedi. És ez a felfogás képezi az alapját a mi egész rendszerünknek. Át akarjuk alakítani a mai rendszert akként, hogy mind az, 297
