Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 17. kötet (150-153. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 17. (Budapest, 1899)
A javító intézetekről. Lengyel Aurél bemutatja Krajcsik Soma jelentését a székesfehérvári javítóintézetről [153., 1899]
во a mi abban a családi szerkezettel ellenkezik, össze nem fér г mellőztessék, viszont bevitessék, növeltessék mindaz, a mi a bel- életnek családi jelleget kölcsönöz. Szükségesnek tartjuk e végből a családot kitévő gyermekek számának lényeges redukálását, s másodszor a csoportosításnak olyatén módosítását, hogy egy nevelő keze alá lehető homogen anyag adassák. Adjanak 10—12 gyermeket egy képzett, humanus gondol* kozású, nős paedagogus kezei alá, kikkel a családfő külön házacskában lakik, földet mivel avagy ipart űz, gyakorolva mindama jogokat, mikkel a természetes családban a szülők bírnak. Vigyen a család önálló gazdaságot, vezettessenek a fiúk a családfő által az elemi ösmeretek szerzésében, törekedjenek arra, hogy az iparos- s a földmives-osztály számára munkaképes erők neveltessenek. így lehet elválasztani a züllötteket a züllésnek indultaktól, így lehetséges a hibáknak helyes felismerése s azoknak észszerű gyógyítása. Ez az egyedüli módja az individuális és irányzó nevelésnek, mert csak ekként lehet jellem, erkölcsi erő és ellenállási képesség tekintetében annyira kiképezni a fiúkat, hogy majdan önállóan, a maguk emberségéből is fen tudják magukat tartani. Ma áthidalás nélkül hagyott az űr az intézeti s a való élet között. Az ifjú, ki évek során keresztül az intézetben tartózkodik, végtére is hozzászokik a fegyelmi szabályokhoz, s viselkedésével nem vét a házi rend ellen. Kerüljön ki azonban a nagy világba, annak forgatagában csakhamar el fog veszni. Ezen segíteni kell : fen kell tartani a kontaktust a társadalommal, hogy az ifjú, ki- bocsájtatása után más viszonyok közé jutva, boldogulásáért folytatott küzdelmében ne előtte teljesen idegen akadályokkal álljon szemben. A tan- és nevelőszemélyzet ügyét illetőleg felvethető a kérdés : melyik képzettebb tanító az, a ki 6—700 frt fizetésért ott hagyja szabad polgári állását, s bemegy a javítóintézetbe tanítani, nevelni, felügyelni, esetleg irodai munkát is végezni, hol egész napja le van kötve s nem ritkán éjjel is szolgálatot teljesít? § mily képzettségű lehet az az iparos, a ki 3— 400 frt fizetésért föladja tisztes iparát, elhagyja önálló műhelyét s vállalkozik a sok rossz fiú kitanítására ? Bizonyára csekély kivétellel olyanok, kik valamely oknál fogva másutt existálni nem tudnak, s most 298
