Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 17. kötet (150-153. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 17. (Budapest, 1899)
Dárday Dezső: Az ügyvédi díjak törvényhozási szabályozásának alapelvei és ezek alapján kidolgozott törvényjavaslatnak tervezete [150., 1898]
12 Másrészt a bírót egy bizonyos méltányossági érzés csábítja arra, hogy keveset állapítson meg az ügyvédnek. Ugyanis a bíró mindössze csak annyit tud, hogy az ügyvéd érdeke mennél több, a félé pedig mennél kevesebb költséget kivan. De míg az ügyvédnek a törvényben biztosított szerződési joga van, mely (bár tényleg a gyakorlatban a verseny által majdnem teljesen illusoriussá van téve) úgy tűnik fel a biró előtt, mint azon mód, melylyel az ügyvéd biztosíthatja magának a méltányos ellenértéket, míg ezen lehetőséggel szemben a megbízó érdeke ellenkezőleg, quasi árván áll előtte és annak meg nem sértése tisztán a biró jellemességére és részrehajlatlanságára bízottként tűnik fel. — Psychologiailag indokolt következménye ennek azután az, hogy a biró az ügyvéddel szemben inkább a fél érdeke képviselőjének érzi magát és ehhez képest könnyebben határoz az ügyvéd hátrányára mint előnyére. Áthelyezett és kinevezett bírák helytelen megállapításai pedig abból erednek, hogy nem ismerik az új helyi viszonyokat, mert kétségtelen, hogy az ügyvédi díjak, ép úgy mint minden munkadíj és minden «ár» a helyi viszonyokkal szorosan összefüggnek. Az árképzésnek nemzetgazdasági szabályai ez iránt semmi kétséget fenn nem hagynak, de melyik bírónak jut eszébe az ügyvédi díjak megállapításakor árra, áralakúlás és árképzésre gondolni? Nálunk a bírót erre sehol sem tanítják, és ezen szempontból irodalmunk sem foglalkozik ezen kérdéssel, daczára annak, hogy azon elv, hogy az ügyvédi díjnak helyileg eltérőnek kell lennie, több külföldi törvényhozásban jutott már érvényre; így nem csoda, ha a hazai biró ezen körülményt teljesen figyelmen kívül hagyja és az egyik helyen esetleg annyit állapít meg, a mennyit megállapítani egy más helyen megszokott. Úgyszintén azon sérelem, hogy némely bírák a díjazás magasságát túlságosan a per kimenetelével hozzák kapcsolatba, végelemzésében azon szinte nemes motívumokból ered, hogy jogilag helyt nem álló ügyet az ügyvéd ne vállaljon, mert a per czélja nem az, hogy az adósnak időhaladékot szolgáltasson, hanem csupán az, hogy a kétségbevont jogot megvalósítsa. Kétségtelen, hogy a pervesztés ténye magában véve még nem szolgálhat alapul a pervesztes fél ügyvédjének sújtására, a 12
