Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)

Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]

10

minden consequentiáival s ragaszkodnunk kell Csengery Antal programmjában foglalt azon axiómához: «őrizd meg e törvényt, és ne bontsd el a régi határt, melyet csináltak a te eleid! A törvény a magyar alkotmány, s a régi határ ama kétoldalú szerződésben van kijelölve, melyet pragmatica sanctiónak hívnak». (1865 nov. 27.)

A «Nemzet» munkatársának egyéni véleménye, a Donau- Zeitung (s az egykor oly hirhedett «Botschafter») czikkei, Hasner beszédje, Jelűnek, vagy Tezner, ha tetszik b. Dipauli fölfogásai lehetnek tantételek, s a maguk helyén tán szép és helyes tantételek, de azon hibában szenvednek, hogy a magyar közjogra nem alkalmazhatók, mert a magyar közjog nem tantételeken alapult, s nem tantantételekből fejlődött, a melynek, hogy Ma- caulayval szóljak : «megvan a maga sajátos nyelvezete, és pedig különleges idiómákkal biró nyelvezete, nagyjelentőségű reánk nézve, de idegenre nézve alig érthetők.» Ha azonban tán mégis, valamely ily tantételt föltéve, de meg nem engedve, elméletileg helyeselhetnénk, nem szabad azt elfogadnunk azon irány miatt, melynek hátterében mindig a magyar közjog integritásának negatiója lappang.

De nem tehettem magamévá a Bévész Imre által fölállított s GyőryElek úr által újból fölélesztett irányt sem, mert ez ismét tulhajtása a törvények rideg betüjere fektetett egyoldalú felfogásnak, tagadása annak, hogy a nemzet jogélete ne tudna kötelező szabályokat alkotni, melyek nincsenek ugyan írásba foglalva, de azért mégis követeljük azok megtartását. (L. Nagy Ernő hasonló felfogását id. m. 1. 1. és Magyarország közjoga III. kiadás 185. 1.)

A Bévész Imre-féle eszmemenet s úgy a doctrinák után indulók együttesen feledik azt, hogy a magyar közjogban egyes tételek megnevezését, jelentőségét s jogi természetét, az idők viszontagságai, az adott körülmények határozták meg s a nemzetnek mindig nagyon is meg volt a maga jó indoka, hogy közjoga egyik vagy másik tételének mily nevet adjon, mily hatályt tulajdonítson, a nemzet pedig ezen el nem vitázható 8 féltékenyen őrzött jogához mindenkor alkalom adtán szigorúan ragaszkodott.

Igen találóan és a tényeknek megfelelőleg írja Badó-Both90