Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Oláh Gusztáv: Az elmebetegek jogvédelméről. Salgó Jakab felszólalásával [144., 1898]
7 bebizonyítani, hogy ő élesen látott akkor, a mikor azt mondta, hogy ezen bűncselekmény lehetősége csak 1—2 perczent valószínűséggel bir, s hogy épen ezen egy pro száz lehetőség következett be. De hát egy praktikus elme könnyen kettévágja a kérdést: Miután a törvény azt mondja, hogy a közveszélyes elmebeteg tébolydában tartandó, s miután minden elmebeteg, a míg ki nem gyógyul, közveszélyes, következésképpen minden elmebeteg, a míg ki nem gyógyul, tébolydában tartandó. Az, hogy itt nem elméjükben megbetegedett egyénekről, hanem fajéletbeli szabálytalanságok szerencsétlen termékeiről, kisebb-nagyobb eltérésekről van szó, az, hogy egy defect elméjű ember épen úgy tárgyalja és szövi beteg társaival a majdani szabad élet terveit, az, hogy látogató hozzátartozói által folyton szítva lesz ezen reménye, és hogy az élethossziglan való letartóztatás tudata rá nézve ép oly elviselhetetlen, mint akármelyikünkre, az, hogy javulás feltevésének őszintesége nála is megvan, az mind semmi, az nem számít ott, a hol a társadalom biztonságáról van szó. Ezen modern TavfSToC felállítása nem is ütköznék leküzd- hetlen akadályokba. Tíz nagy tébolydát kell felállítani a 1000 elmebeteg, és a már typicussá vált rovat és czím: «Egy elmebeteg szörnytette« kiküszöböltetnék a lapokból. Igen, de köz- veszélyes tettet elkövető elmebeteg nem szükségképpen közveszélyes elmebeteg. Az elmebeteg nem áll kívül az emberi szellem psychologiai törvényein, indokolt bosszúvágy, motivált féltékenység, szeszmámor épen úgy gyakorolja hatását az elmebetegre, mint az épelméjűre. Emlékezetemben van egy eset, a midőn egy epi- lepsiás gyengén imbecil ember, különben családapa, társaival mulatott egy korcsmában, a midőn egy másik társaság jött a helyiségbe. A két társaságban kölcsönösen egymás haragosai is voltak és kötekedésből, szóváltásból csakhamar nagy verekedés támadt, melyben fokosok és kések is szerepeltek. Az epileptikus szintén belekeveredett és mindkét oldalon kisebb-nagyobb sérülések estek meg. Bűntársai 6—10 hóval menekültek, ő mint epilepsiás, elmebetegnek s bűncselekményéből kifolyólag köz- veszélyesnek mondatván ki, meg tébolydába került. Örökké, 37
