Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]
Dr. Márkus Dezső: Tisztelt teljes-ülés! Távol áll tőlem, hogy a rendelkezésemre álló néhány perczben feszegessem azt a kérdést, vájjon az uralkodóház Haus-Gesetzje az 1723. L, II. törvényczikkek értelmezésére milyen fontossággal bír, — de annak föltüntetésére, hogy mily nagy horderejű a házitörvény a magyar közjog szempontjából is, elég arra utalnom, hogy pl. az osztrák őfherezeg fogalmának megállapítása kizárólag az osztrák házi törvény értelmében történhetik, ez pedig pl. Magyarország vitás törvényei alapján bizonyos körülmények között mégis vallási és házassági fogalommá válhatik, már pedig épen a pragmatica sanctio értelmében csak osztrák föherczeg lehet a magyar királyi trón örököse, de erre az igen kényes részletkérdésre most, midőn csak néhány perez áll rendelkezésemre, kiterjeszkedni nem akarok. Nem akarok épen ezért kiterjeszkedni arra sem, vájjon a pragmatica sanctio valóban Magyarország és Austria, illetőleg az osztrák öröklött tartományok közt szerződés jellegével bír-e vagy sem és kizárólag arra az egy kérdésre akarok szorítkozni, a melyre a t. előadó úr nekünk itt világos választ nem adott, t. i. arra, vájjon miért kell mindén áron a pragmatica sanctiót Magyarország és az uralkodó ház közti kétoldalú szerződésnek tekinteni 9 Én megvallom, hogy talán az én képességem és tudásom fogyatékossága az oka, de bármennyit gondolkoztam is erről a kérdésről, valamint az ezzel igen szoros kapcsolatban levő másik kérdésről, hogy t. i. az 1867 : XII. t.-czik- ket miért kell alap- vagy államszerződésnek tekinteni — mégis eltekintve azon, a t. előadó úr által részletesen idézett, kétségtelenül igen nagy horderejű és döntő tekintélyeknek nyilatkozataitól, képtelen voltam eme felfogás számára meggyőző belső 186
