Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]
102 a ministerium összesen és egyenként kész állását ahhoz kötni, hogy a hadsereg azon része, mely a rendnek, békének, a nemzet jogainak és szabadságainak védelmére nem szükséges, 0 felségének külmegtámadás ellen dispositiójára bocsáttassák, a pragmatica sanctio értelmében.» Kossuth később is (1. Irataim II. k. 352. lapon) elismeri,, épen erre reflectálva, hogy az 1723. évi törvényből vannak reánk háruló kötelességek. A ministerium declaratiója azonban sem az 1740 óta folyó szakadatlan közjogi gyakorlatnak, sem a sanctio pragmaticában foglalt védszövetség eszméjének nem felelt meg, a melynek lényege ép abban áll, hogy a segély «föltétlenül» adassék meg minden előleges tárgyalás és külön egyezkedés kizárásával. Ez nyitott kaput oly nyilatkozatoknak, minőket a képviselőházban akkor Irinyi József, Halász Boldizsár, Ágoston József stb. tettek, melyekben a sanctio pragmaticából folyó kötelezettségek kérdésessé vannak téve, — erre felelt egy úgy politikailag, min A közjogilag szabatos beszédben br. Eötvös József. (1848 jul. 20. képviselőházi ülés) Szerinte: «a pragmatica sanctióban két dolog határoztatik meg: először garantiroztatik Magyarország koronájának integritása «adversus extraneos etiam». Ennélfogva szükségkép következik az, hogy valamint Magyarország koronájának integritása garantiroztatik az örökös tartományok által, úgy Magyarország részéről garantiroztatik az örökös tartományok integritása. Ez az egyik, mi a sanctio pragmaticában foglaltatik. A másik következés az, hogy az austriai birodalomnak s Magyarországnak ugyanegy fejedelme van . . . stb. Nem érdektelen, hogy a képviselőház jul. 27-én Pulszky Ferencz akkor államtitkár, hogy értelmezte a sanctio pragma- ticát: «Nem gondolom tehát, hogy elállhassunk azon politieá- tól, melyet Magyarország száz év óta követett, mert ha a sanctio pragmatica csak annyit foglalna magában, hogy Magyarország királya, királya a többi austriai tartományoknak, és semmi közünk ahhoz nem volna, vájjon a többi tartományok megmaradnának-e 0 folségénél vagy nem ? szeretném tudni, mi czélja volna a sanctio pragmaticának» stb. . . . Igen helyesen írja br. Kemény Zsigmondi («Forradalom 18»
