Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]
103 után» czímű műve 147. 1.) «A rossz szenvedélyek kifejlésének gátlása végett a pragmatica sanetiót definiálni kellett volna, még pedig azon értelemben, hogy a kölcsönös oltalom eszméje oly alapjog, melyet a birodalom részei közül egyiknek sem lehet kérdés alá vonni.» Az «Ost. Deutsche Post» 1865. évi márczius havában ezt írja: «Ha Magyarország azzal, hogy államjogainak létezését a törvényekből kimutatni képes, már megnyerhetné az alkotmányos élet helyreállítását, ezen állapotot az 1861. évi két fölirattal s Lustkandl ellen intézett röpirat által rég előidézhette volna. Azonban a magyar államjog mellett az «élet» oly követelményeket fejtett ki, miket egybehangzásba kell hozni a monarchia alkotmányos jövőjével. Az élet hozta létre azon ügyeket, melyek Austria és Magyarország között közösek. Ez okból a magyar kérdés abból áll, hogy határoztassanak meg a közös ügyek s jelöltessenek azok közös tárgyalásának módjai.» A most idézett lap nem hozható még azon gyanúba sem, hogy Magyarországnak csak távolról is barátja lenne, de sorai a tényeknek megfelelők; — egyik tény Magyarország törvényes függetlensége, ezt még ez ellenségünk sem tagadja meg a föliratok, s Deák ismert műve után. A másik tény a pragmatica sanctióból folyó közös ügyek, ez ismét elvitathatlan, mert ennek bizonyítható múltja van, a következmény pedig az, hogy azokat hallgatással elintézni nem lehet, azokat rendezni kell, s a mi 1723., 1790-ben elmaradt, mi 1848-ban megérintetett, de nem véglegesíttetett, azzal az 1867. XII. t.-czikknek kellett végleg leszámolnia. Az 1867. évi XII. t.-cz. előmunkálatai közben br. Kemény Zsigmond az alkotandó törvény irányára nézve eleve megírta: «akarjuk, hogy a pragmatica sanctio és az azt értelmező 1790. X. t.-cz. szerint önálló és semmi más államnak alá nem rendelt ország legyünk ezentúlra is» . . . . «Nem akarjuk a pragmatica sanctio értelmezését azon vonalig feszíteni, mely önállóságunk teljes vagy részletes föl- áldozásával birodalmi parlamentbe vezetne, akár foederalis, akár központosító rendszer alapján.» (Pesti Napló 1867 jan. 25-—30. közt megjelent ily czímű ezikksorozat: «Egyéni nézet a tizenötös bizottság vázlatáról.») 183
