Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]
го г melynélfógva némi közös intézkedések mind addig kikerülhet- lenek, míg a pragmatica sanctio kapcsa fönnáll. Ha e szempontot, hogy t. i. nem az elszakadás, hanem a pragmatica sanctio térén állunk, szem elől nem tévesztjük, felfogjuk találni a kellő tájékozást.» Kossuth e beszédében még egyszer ismétli: «a pragmatica sanctióból folyólag tagadhatatlan vannak kötelezettségeink.» (Factum fieri infectum non potest. — Terentius.) Az 1848. ápril. 7-én István főherczeg nádorhoz intézett kir. leiratban (az államadósságok tárgyában) kifejezi V. Ferdinand azon nézetét: «mivel ezen intézmények által (t. i. a 48. évi törvények) Magyarországnak többi statusaimhoz való alap- viszonyai, mikép ezek a pragmatica sanctio által megállapíttatnak, nem változtak s változni nem fognak.» stb. Az akkori kormány e leiratot nem kifogásolta, hanem annak tartalmának tárgyalását későbbre halasztotta. Ily mód került bele az 1848. évi törvényekbe a «sanctio pragmatica» s a «közös ügyek» — melyre bízvást ismételhetem Deák mondását, hogy ez nem odavetőleg, hanem igen is komoly megfontolás után szövetett oda be. Ezekből ítélve mégis csak igaza van br. Kemény Zsigmondiak ezt írni: «A közönség a birodalmi kapcsok megbontására gondolni sem akart, és a pragmatica sanctióhoz szilárdul ragaszkodott; de nem hitte, hogy e két kérdésnek még valaha összeütközése lehessen az 1848-iki törvényekkel.» (Forradalom után. 133.1.) Az 1848. évi jul. hó 4-én kiadott «Kossuth hírlapja» czímű radicál irányú napilapban ezt olvassuk: «Bennünket Austriához a sanctio pragmatica kapcsa fűz, ennek magyarázata közös barát, közös ellenség.» (Et semel emissum volat irrevocabile verbum. — Horat. Epist. I. 18. 71.) Az 1848 jul. 5-én fölvett ministeri tanács jegyzőkönyve ezt tartalmazza, hogy a ministerium nem vonja kétségbe, hogy a pragmatica sanctio értelmében О felségét külmegtámadások ellen védeni tartozik. Sőt inkább az О felsége iránti hűségére és a törvények iránti engedelmességre letett esküje szerint kinyilatkoztatja a ministerium, hogy mihelyt a magyar koronának territoriális épsége tökéletesen biztosítva, annak területén . . . .a rend .... helyreállítva és bátorságba helyezve lesz,.... isi
