Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]
86 népeit is, melyeket külömben más nagyfontosságu ügyekben- sem szokott megkérdezni, most azokat ily szavakkal: «mit dem vätterlichen Anliegen und mildestem Befehle, dass sie alle diese Anordnungen pflichtschuldigst und bereitwilligst entgegennehmen und befolgen».... megkérdi. Az osztrák tartományok rendei e fölhívásnak már 1720-ban engedelmeskedtek és pedig a legmélyebb hódolat kifejezése mellett. Itt is erős külömbséget tesznek és pedig Magyarország külön államiságának előnyére ép osztrák írók; így p. o. Luschin így ír: «für die übrigen Erblande hatte aber die pragmatische Sanction in diesem Punkte nur den Werth einer Declaration, weil die Primogenitur in männlicher und weiblicher Linie, sowie die Untheilbarkeit hier im Testament Kaiser Ferdinand II vom 10. Mai 1621. schon als Hausgesetz vorgeschrieben war». (L. fönnebb idézett műve 402. lapján.) Hauke pedig így ír: «Die ungarischen Annahme-Artikel erweisen sich in der That als ein zwischen der Dynastie und den Ständen geschlossener Vertrag . . . Eine viel geringere Bedeutung beanspruchen die ständischen Erklärungen der Erbländer... In der That liegt in diesen sogenannten Annahme-Erklärungen nichts anderes, als eine besondere Form der Kennlnissnahme der Thronfolgung.» (L. fönntebb idézett műben II. kötet, 836. lapon s a következőkön.) A magyar rendek beczikkelyezése már nagy erkölcsi támasz volt III. Károlynak, ki azonban nagy művét még ezúttal sem látta betetőzve, hanem azt az európai nagyhatalmak által is elismertette. (L. 1867. évi kiegyezés czímű művem 19., 20. 1.)«A pragmatica sanctio az események folyamán keletkezett osztrák-magyar államcsoportozatnak az általános nemzetközi elismerés alapját szolgáltatta, mely elismerés tényleg és sok ízben már megelőzte a pragmatica sanctiót. A különféle hatalmak biztosító szerződései határozottan hangsúlyozták az általános európai érdekeket. (L. Flassan. Histoire de la diplomatie francaise. E műben a vonatkozó szerződések és indokolásaik előfordulnak). (Széchen Antal tanulmányaiból 64. 1.) Marczali Henrik szintén ezen véleményt osztja s bővebben ekkép indokolja: «így tehát, mint az egyes országok közjogának,, úgy az európai nemzetközi jognak is integrans része lett a ice
