Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]
87 pragmatica sanctiónak megtartása és fönntartása. Mert valóban többről volt itt szó, mint csupán családi, minden uralkodó által hozható és megváltoztatható szabályról» stb.... 1. Mar- czali Magyarorsz. tört. VIII. k. 224., 225. lapokon. A pragmatica sanctio az akkori Európában majdnem végzetszerű ellenszenvet költött, mert Európa akkori államférfiai látták, hogy a pragmatica sanctio alapján Magyarország és Austria közt létrejött viszony az egész monarchia erejét és hatalmi állását nagyban növelni fogja. Ez volt az első politikai tény Magyarország részéről, mely őt internationális összeköttetésbe hozta Európával, ez azon szerződés, mely azóta is mindig szálka volt a többi európai államok szemében, melyek Austria állását gyöngíteni akarták. «Lehetetlen tehát, hogy ezen kapocs a magyar államra nézve üdvös ne legyen, mindaddig míg mellette nemzetünk államjogi önállása és ezer éves alkotmánya fönnállhat». (Gr. Szirmay Ferencz a képviselőház 1869. máj. 21. ülésében). Az 1722/23. évi országgyűlés tárgyalásai közben mindeme körülmények fölmerültek s megvitatva lettek. Nagy István alnádor 1723. jun. 30-án így beszél: «tekintvén az állapotot és körülményeket, megfontolván minő ellenség a szomszédja, ha csak máshonnan nincs segedelem s biztos pártfogás, ezen, annyi szerencsétlenség által megromlott ország nem képes oly nagyhatalom ellen, ha mindjárt a fölvirágzás magas fokára jutna is a maga erején megvédeni és fentartani magát». Ugyanekkor Szluha Ferencz nádori itélőmester a többek közt azt is fölhozza: «kedvessé fogjuk azt tenni a szomszéd fejedelmek előtt — több külső és belső biztosság és a határos népek barátsága által fölvirágoztatandjuk .... (a hármas szövetség ma) .... a maradandó nyugalom állandó védurat; a tartós béke, az erős folytonos fegyverben állást virágzó és jó állapotban tartott sereget . . . megkívánja, (ez a közös hadsereg létjogosultságának első föltétele) mert ha érettebben megfontoljuk, kinek szomszédjában lakunk, mi az ő ereje, mi a mienk, milyen és mekkora mindkettő katonasága, kiben van harczvágy, mi a kincstár ereje a kettőnél és együtt, mekkora gyűlölettel viseltetik a külső zsarnok a magyar nemzet iránt? mi a mi hazánk óhajtása ? Tele vannak vele az országok évkönyvei. . . 167
