Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]
76 ügye, mert hasisa azon pragmatica sanctio, mely kölcsönös szerződésképen, szabadságunk s függetlenségünkön építi föl, mint talpkövön a királyi széket......................majd így folytatja ... a dynastia érdekei nem azonosok a nagy austriai agyrém érdekeivel, hanem ezeknek legyezgetése kelti föl a sepa- ratismust, mely ellen egyetlen óvszer a sanctio pragmatica» .... (1. Pesti Napló 1861. márcz. 12-én). Bartal György a képviselőház föntjelölt ülésében a föliratot pártoló beszéde folyamán az októberi diplomára, főleg pedig a febr. 20-iki pátensre vonatkozólag, illetvö azok alkotmányellenességét vitatva, következőkép nyilatkozott: «E lényeg nem más, mint tagadása a Magyarországgal kötött pragmatica sanctio kétoldalú érvényének .................Az austriai ház meg volt elégedve, midőn Magyarország trónjához előbb választás, később pedig az öröködés rendjére alapított personalis unio mellett jutott. Mindkétnemü szerződés kétoldalú volt és azt bármi czélszerűség tekintetéből egyoldalúlag félretenni sem fejedelemnek, sem nemzetnek nincs jogában .... Majd idézi gr. fíechberg osztrák külügyminiszternek az olasz királyi czim ellen tett óvásából a szerződések szentségére vonatkozó passust: «dass die Verträge ihre verbindliche Kraft so lange behalten, als sie nicht im Einvernehmen aller contrahirenden Theile aufgelöst oder abgeändert worden sind dies ist ein so elementarer Grundsatz, dass ohne ihn das Völkerrecht und die internationalen Beziehungen jeder Bürgschaft von Sicherheit und Dauer beraubt sein würde.» . ... A beszéd további folyamán inti az akkori irányadó osztrák államférfiakat, hogy Magyarországgal szemben az általak állttottakat vegyék figyelembe.» (Ez volt a legképzelhetőbb súlyos argumentum, vagy jobban mondva visszacsapás, melylyel az osztrák államférfiak akkor parlamentariter illethetők voltak.) (Fáik Miksa a Pesti Napló 1861 jan. 15-iki számában így ír: «Mindazon politikai jogok, mikkel az alattvaló valamely alaptörvény nyomán bír, visszavonhatlanok, oly értelemben, hogy soha többé az államhatalom valamely egyoldalú cselek- vónye által és a népjogok alkotmányos közegeinek közreműkö- -dése nélkül vissza nem vehetők, meg nem másíthatok, vagy 156
