Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]
77 magyarázhatók.» (Zöpfl. Grundsätze des alig. Staatsrechts. 194. §.) «A pragmatica sanctio alaptörvény, és hogy e szerint a föntebbi kimondás reá is alkalmazható, azt úgy hiszem, senki sem tagadja, és ezt az októberi diploma maga is elismeri. Tehát a nemzet innen eredő politikai jogai egyoldalúan soha vissza nem vehetők, s így hódítási jogról Magyarország irányában nem lehet szó.) A képviselőház 1861 május 18-án tartott ülésében Lónyay Menyhért beszédében helytelenítvén azon irányt, mely Magyar- ország önálló pénzügyi rendelkezését kétségbe vonta, azt: «a pragmatica sanctio és minden sarkalatos törvényeinkbe ütköző s reánk erőszakolandó kívánatnak jellemezte. Hazánk föl fog virágozni, ha kellő tekintettel a pragmatica sanctio által vein egyesített államok méltányos érdekére épen a pragmatica sanctio értelmében az 1790. X. és 1848. III. t.-czikkeknél fogva anyagi és pénzügyi teendőit saját felelős kormánya fogja intézni.» Klauzál Gábor 1848-iki földmívelésügyi miniszter 1861 május 22-én tartott beszédében gr. Batthyány Lajos miniszter- elnök perére czélozva hozza föl e nagyon is plausibilis következtetést: «A magyar független első minisztérium elnöke ellen hozott törvénytelen Ítéletben indokkép kimondatik, mintha ő miniszterelnöksége alatt oly határozatokat hozott és teljesített, vagy olyanoknak teljesítését engedte volna meg, melyek által a pragmatica saactióban megállapított összeköttetés Magyar- ország és az örökös tartományok között megtágúlt volna. Már ha lehetett büntetni, e hazájához és fejedelméhez egyaránt hű férfiút, ki mindenben ellentéte volt epen annak mi róla mondatik, azért mert a nemzetet s a fejedelmet egyaránt kötetezo sanctio pragmaticának megsértése reáfogatott: hogy lehetne már most ezután még az elfoglalás eszméjéről álmodni, mikor kétségen kívüli igazság, hogy azon hatalom, mely a kétoldalú szerződésnek egy részrőli megtámadásáért még életvesztéssel is büntet, épen e büntetés által ismeri el leginkább ezen alap- szerződés őt kötelező részét ?»...............a sanctio pragmaticának értelme oly világos, hogy ebből senki mást nem következtethet, mint hogy e kétoldalú szerződés egyaránt kötelező a nemzetre, úgy mint annak fejedelmére.» ............ 157
