Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]
70 törvényes ország rendjei által elfogadtatva fennáll, és mint Pragmatica Sanctio ismeretes. Többek közt a magyar közjog szempontjából tarthatatlan? tétel ez is: «a pragmatica sanctio alapján és teljhatalmunk erejével» stb ................... (Horváth Boldizsár írja (1865 nov.) a Pesti Naplóban: «Az októberi diploma sarkpontját az egységes állam eszméje képezi, holott a pragmatica sanctio nem egységes államnak, hanem egy oly feloszthatatlan birodalomnak veté meg alapját, mely egymástól független két államtestből álljon.») Tudvalevőleg az októberi diploma Magyarországon nem fogadtatott rokonszenvesen, de a pragmatica sanctiora való utalás útmutatás volt azoknak, kik a teljes legalitás in integrum restitutióját, a jogfolytonosságot, az 1848. évi törvények alapján követelték. Kitűnő alap volt ez, a melyen minden sophisma nélkül föl lehetett vetni a sanctio pragmaticát, mint olyant, melynek folyománya nem valamely színleges octroyált alkotmányosság, hanem a magyar alkotmánynak mint ilyennek elismerése. Igen könnyű volt a fegyvert azok ellen fordítani, kik a sanctio pragmatica általános fogalma alá rejtőzve igyekeztek a magyar közjog alaptételeit megnyirbálni. Deák Ferencz ekkor lépett újra a nyilvánosság elé, (1861 február) s kimutatta azt, hogy a sanctio pragmatica fogalmának csak a teljes alkotmányosság felel meg ■— illetve a jogfolytonosság: — mert ám van egy pragmatica sanctio, mely az uralkodóház jogait foglalja magába, ámde, midőn az országgyűlés eme pragmatica sanctio főbb tételeit törvénybe iktatta, az akkori királyt, s annak minden, jogutódait kötelezőleg azt is kimondotta, hogy a sanctio prag- maticának törvénybe iktatása csak a magyar alkotmány teljes elismerése mellett történhetett meg. A ki tehát Magyarországgal szemben a pragmatica sanet iót emlegeti, annak az abból eredő consequentiákatisle kell vonnia s a magyar közjogot a maga sértetlen egészében elismernie. 1861 febr. 1-én Pestvárosa közgyűlése egy fölirati javaslatot fogadott el, mely Deák Ferencz tollából eredt, — ebben fényes- világításban van bemutatva mi akarna lenni az októberi diplomában említett sanctio pragmatica, s miként kelljen azt a magyarközjog szempontjából fölfogni. 150
