Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]
58 пак alá: Ezen esetben a király is, mint önálló szerződést irta volna alá. Egyszersmind kívánta a módosítványtevö, említtessék meg a hó elején Bécsben járt ünnepélyes küldöttsége is az okmányban, mi annak a jele, bogy a karok és rendek maguk is a női öröködés elfogadását többi határozataikon felül és azoktól különállónak tekintik. Különösen ezen követségből indult ki a külön kelti idő kivánata, melyet többszöri felszólalással sürgetett». «А főrendek ez indítványt nem fogadták el, főleg pedig azt nem, hogy az eddig készült két törvényczikk külön irassék alá s külön kelettel láttassák el, hivatkozván az előrebocsájtott törvényhozási gyakorlatra. Ha Sinzendorf ezen indítványát nem vihette ki, egyben mégis teljesítették kívánságát, ugyanis az I. t.-cz.-be beletoldották a Bécsben járt küldöttség megemlítését, így tehát az 1723. I. t.-cz. 1. §-ának végén ezen hely: «et per solemnem eorundem Statuum et Ordinum ad Sacratissimam Cass, et Beg. Majestatem Viennam expeditam deputatio- nem vocatum», — Sinzendorf müve». A Hon 1881. évi 78. számában pedig így ir Salamon Fe- rencz: «1606 óta több eset volt, hogy a nemzet forma szerinti szerződésekre lépett uralkodóival s róla ünnepélyes okmányt állított ki. De ez okmányokat nem heverteti súlyos pecsétekkel ellátva az országos levéltárban. Helyet talál neki a Corpus Jurisban, minden függőpecsét nélkül. így van beczikkelyezve (hogy a magyar aranybullát ne említsem, mert van nem magyar is) a «Pacificatio Viennensis» s nehány annak mintájára készült «pacificatio». Mit értek el ezáltal a rendek 9 Azt, hogy az így beczikke- lyezett okmány több lett, mint szerződés, mert egyszersmind törvény s több lett, mint közönséges törvény, mert egyszersmind ünnepélyes szerződés. Ilyen a mi «pragmatica sanctionk» is. Miért nincs az 1723-iki törvények közt külön czíme az ünnepélyes szerződésnek (mi akkor az adott viszonyok közt nem pacificatio czímet viselt volna), azt nem fejtegetem. Csak azt az egy akadályt hozom fel, hogy mindvégig nem tudtak a rendek arra nézve megegyezni, hogy a most ismert czikkek közül a két elsőhöz hányat és minőket vegyenek hozzá. Nem tudták, hová üssék a szerződés pecsétjét. Hanem az nyilvánvaló 13S
