Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]
53 csak törvényeinkkel ellenkezik, hanem egyenesen megtámadja magát a sanctio pragmaticát, azon állami alapszerződést, mit a magyar nemzet 1723-ban az uralkodó házzal kötött. A sanctio pragmatica tehát Magyarország önállását és függetlenségét világosan föntartotta, a nemzet ezen jogához minden időben szorosan ragaszkodott». A második fölirásban ez áll: «Mi tehát a legmélyebb tisztelettel, de egyszersmind azon őszinteséggel, mellyel fölséged- nek, a hazának és önmagunknak tartozunk, kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy mi a sanctio pragmaticához s annak minden föltételeihez kivétel nélkül szorosan ragaszkodunk, semmit a mi azzal bármi részben ellenkezik, alkotmányszerűnek nem tekinthetünk, s el nem fogadhatunk.» (Ezt a föliratot a képviselőház egyhangúlag fogadta el.) A képviselőház 1861.éviaug. hó 21-én a Deák Ferencz által emelt, s a képviselőház által egyhangúlag magáévá tett óvásban ez fordul elő: «Meggyőzött minket azon legmagasabb leirat arról, hogy nincs szándéka О felségének a sanctio pragmatica értelmében visszaállűni alkotmányunkat, melyhez pedig mi hűtlenek soha nem lehetünk.« A nemzeti élet egy nem kevésbbé komoly momentumában az 1866. évi deczemb. hó 28-án kelt hadkiegészítési császári patens ellen Deák Ferencz 1867 január hó 12-én egy föliratot hozott javaslatba, melyben a többek közt ez is áll: «hódoló tisztelettel újra és ismételve kértük fölségedet, hogy azon ünnepélyes államszerződést, mely kölcsönös jogviszonyaink alapja, a megsérteti pragmatica sanctiót s az abban biztosított, de absolut hatalommal fölfüggesztett alkotmányt teljes épségében tettleg ismét visszaállítani méltóztassék..........Míg a pragmatica sanctiónak azon föltétele, mely hazánk önállását, jogait s alkotmányát biztosítja, tettleg hatályon kívül van, addig jogilag lehetetlen, hogy az országgyűlés ezen megcsonkított alap- szerződés értelmében intézkedhessék, más alapra pedig nem léphet». Az ó-conservativ gróf Széchen Antal 1851-ben így ír: «Die Stellung Ungarns zu Oesterreich war in neuerer Zeit staatsrechtlich hauptsächlich durch zwei Gesetze bedingt, die scheinbar verschiedenen Prinzipien zum Ausdrucke dienten — 133
