Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]
41 kívül azon leszármaztatások is ide tartoznak, melyek az állam- szerkezet és a törvényesen megállapított intézményeknek elvileges corrolariumait képezik, és amazokból az észlelet helyes szabályai szerint eredményeztetnek». (Jogvesztés elmélete 9. 1.) Csemegi az 1860-as évek elején folyt nagy alkotmányi vitákban utal arra is, mi tárgyam szempontjából igen fontos, hogy: «mi a dolgokat nem a szavak, hanem a tárgy természete szerint ítéljük meg». (Id. mű 14. 1.) 1861. évi junius 4-én Deák Ferencz felelt Révész Imrének, e beszédben, melyet itt recapitulálnom nem szükséges. Deák Ferencz is arra a tényre utal, hogy a sanctio pragmaticát, mint ilyent a magyar jogfölfogás a magáévá tette, s azt mint ilyet szokás utján sanctionálta, oly értelemben, mint az az 1861. évi első fölirat is kifejtette. Deák Ferencz beszédéből azonban a következő nehány sort kihagynom nem szabad: «nem jobb-e tehát világosan kijelentenünk mi az a pragmatica sanctio Magyarországban, minők annak föltételei, mikép alakult? Nem jobb-e fölvilágosítani tehát e részben a külföldet, mint rémet látva a névben, kerülni annak megemlítését, zavarba hozni a külföldet az iránt, hogy mért nem merünk mi azon szóval élni, melyet ők mindnyájan ismernek, melyet törvényeink, pedig ép azon törvényeink, mikben annyi fontosságot helyezhetünk, ismételve használnak ? Én megvagyok győződve, hogy midőn a világ valamely kifejezést, vagy nevezetet közjogi nyelven megszokott, ha talán azzal egyre-másra vonatkozólag hibás fogalmat köt is össze, könnyebb ama hibás fogalmat rectificálni, mint a név használatától az embereket elszoktatni. És ha mi azt mondanék a külföldnek: Uraim! az a mit ti sanctio prag- maticának neveztek, Magyarországban nem sanctio pragmatica, hanem 1723. I., If., III. t.-cz.; — az 1848-iki törvények sanctio pragmaticának nevezik ugyanazt, de azért az hiba volt, s mi e szót használni soha többé nem fogjuk, mert annak használata veszedelmes lehetne, — a külföld semmi esetre sem fogna megérteni bennünket. Ha ellenben azt mondjuk: az a sanctio pragmatica, mely a magyar törvényben megemlíttetik, lényegesen külömbözik azon sanctio pragmaticától, mely 1713. ápril hó 19-én állapíttatott meg; ha elmondjuk egyszersmind a lényeges külömbség részleteit s jogalapját — a külföld jobban meg fog 121
