Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]
39 vényt, a nélkül, hogy újra kinyilvánították volna, mi a jelentése. így van ez a magyar jogi fölfogásban azzal, hogy a köz- használat sanctio pragmaticát említ mindenkor, hogy az 1723. I., II., III. garantialis törvényeket így nevezik, végül, hogy egyiket mint másikat nevezve, annak jogi természetét szerződésnek tartja. Lesz alkalmam alább ezt igazolhatni 1790-től kezdve a mai napig terjedő adatokkal. De most megjegyzendőnek tartom, hogy bár a törvényhozásnak, a szorosan vett alkotmányos törvényhozásnak munkálkodása soha sem szünetelt s a törvényhozás beczikkelyezései hosszú egymásutánban, mint határkövek politikai haladásunk utján, ép úgy válnak ki az új, mint a régi időben. De ezek mellett egész sora volt a politikai változásoknak, — s ezek nem kisebb fontosságúak — mint azok, a melyeket a törvényhozás sorol föl, — a melyek minden törvényhozói beczikkelyezés nélkül jöttek létre. Elméletileg általánosan elfogadott, gyakorlatilag általánosan alkalmazott politikai alaptételeknek egy egész törvénykönyve fejlődött ki, a nélkül, hogy törvényhozásunk formai alkotásaiban nyoma volna az útnak, a melyen át fejlődött .... A politikai erkölcsnek egy egész rendszere áll ma fönn, egész törvénykönyve ama szabályoknak, hogy mint viselkedjenek a politikai élet férfiai; ezek a szabályok sem a törvényczikkekben, sem a közönséges jogban sehol nem találhatók meg s tényleg mégis aligha tartatnak kevésbbé szenteknek, mint a Magna Chartába vagy a Petition of Rightbe beiktatott bármely elvek. (Nálunk az arany bullába, vagy a sanctio pragmaticába.) Szó sem fér ezen álláspontnak helyességéhez, a mely megegyezik azon hagyományos elvekkel, melyekhez a politikai élet emberei nemzedékeken át ragaszkodtak; de hiába keresnők efféle tanoknak legkisebb nyomait is bárhol Írott törvénykönyvünkben .... (Freeman nyomán.) Ki van mutatva, hogy alkotmányunk néhány nagy nyoma- téku elve hallgatagon és a praecedens hatalmánál fogva erősödött meg, a nélkül, hogy írott törvényczikkeken alapulnának. Az angol szabadság jellemző tulajdonsága, mondja Black- stone (Comment. I. 51. 1.), hogy a közönséges jogszokáson 119
