Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 16. kötet (143-149. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 16. (Budapest, 1898)
Horváth János: Az 1722/23. I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban [146., 1898]
и iránti ragaszkodást élénken föntartották a közszellemben. A positiv törvényeken nem sok áldás volt, de a törvényesség melletti buzgalom és annak érdekében való óvástételek gyümölcsözők maradtak jövőre is. Jellemzőleg monda Szilágyi Dezső 1891 febr. 23-án: «nem abban a betűben, a mi az alkotmányban van megírva, van az igazi és legfontosabb biztosítéka egy nemzet önállóságának és függetlenségének, hanem abban az erőben és alkotmányos szellemben, a mely a törvényben megírt függetlenséget és az abban biztosított jogokat és szabadságot érvényesíteni is tudja». Hogy pedig mily nagy volt a nemzet ragaszkodása alkotmányához, semmi nem igazolja jobban, mint azon tény, hogy a törvénytelen absolut hatalom által behelyezett helytartó, Ampringen Gáspár, 1679-ben Magyarországból távozva, maga javasolja, I. Leopoldnak, állítaná helyre az alkotmányához olyannyira ragaszkodó nemzet törvényes igazgatását. (L. Korneli 106. Hist. Leop. I. 561. Bumynál I. 65. Wagner Annat. Seep. II. 44. Memoires dn C. Bethlen N. Hist, des revol. VI. 357. 1.) Itt következik be a magyar közjog evolutiójában az a nagy fordulat, mit Ihering szavaival a következőkben illustrálhatok: «A világ minden joga kiküzdetett, minden jogszabványt, mely hatályban van, előbb azoktól, kik ellene szegültek, ki kellett küzdeni, és minden jog, legyen az egyes avagy egy nemzet joga, íöntartására ezek folytonos éberlétét tételezi föl. A jog nem logikai, hanem hatályfogalom». (Küzdelem a jogért. 16. 1.) Hű képe ez helyzetünknek 1687-ben. Jogaink elismertettek, de utalás volt ebben arra is, hogy a jogok elismerése önmagában véve még nem elégséges. Az 1687. évi II. t.-czikkekben, midőn a nemzet a Habs- burg-ház fimaradékai részére lemond a kir. választási jogról, ellenszolgáltatáskép kiköti azt, hogy: «et erga semper, totiesque, quoties eiusmodi Inauguratio instauranda erit, promittendam pr:einsinuatorum Articulorum Diplomaticorum acceptationem, seu Begiam Assecurationem, deponendumque superinde Iura- mentum, in ea, qua a Majoribus suis praestitum esset, forma; Disetaliter intra hoc Begnum Hungáriáé rite coronaturi». A III-ik t.-cz. Károlyra vonatkozólag is kiterjeszti ezt. Ez volt az alkotmányos egyeduralmi elv első és valóban 104
