Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 15. kötet (134-142. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 15. (Budapest, 1899)
Vámbéry Rusztem: A Relegatio eredményei és büntetési rendszerünk reformja [135., 1898]
51 így hát arról a küzdelemről, mely különösen Németországban Mittelstadt óta a transportáczió mellett és ellen folyik s melyben különösen Bruck, Bernhard Frank és Fulda játszanak szerepet sem szólhatok bővebben csak reá akarok utalni, hogy ez eszmeharcz két szempontot ural. Az egyik az, mely czélul a bűntettestől való szabadulást tűzi ki, a másik, mely a transpor- tácziót a bűntettes adaptácziójának eszközéül használja. A politique du débarras-nak büntetőjogi szempontból abszurd voltát a praktikus tapasztalatok eléggé igazolják és hogy a gyarmatügyi politikai szempontból ballépés, azt sem szükséges talán fejtegetnem. Megemlítendő tény azonban, hogy a transportáczió kérdése mint ilyen, kudarcza daczára korántsem tűnt le a napirendről, daczára a stokholmi kongresszus eléggé problematikus döntésének. «Vestigia terrent sollte man meinen -— mondja Branne e tárgyról a Blätter für Gefängnisskunde utolsó számában — namentlich in Deutschland, dem Lande der Denker — aber man liebt es in Deutschland zu schwärmen! Und zwar zur Zeit für Deportation !» E rajongásnak tulajdonítható, hogy még Liszt is azt mondja: «Der D. als eigentümlicher Ausgestaltung der Freiheitsstrafe wird grössere und unbefangenere Aufmerksamkeit gewidmet werden müssen als bisher» (Lehrbuch) s ennek tulajdonítható, hogy a Holtzendorff-Stiftung pályadijat tűzött ki a deportáczió alkalmazásának módozatait tárgyaló munkára, a nemzetközi büntető-egyesület pedig e thémát felvette jövő évi kongresszusának programmjába. A mennyiben pedig a javítás tekintetében a bűntettesek exportácziója sikereket ért el és ezt pl. a relegácziónál szándékos rosszakarat nélkül tagadni nem lehet, e sikernek oka nem a bűntettes eltávolításában, hanem az intézmény magvában: az elítéltek szabadban való munkáltatásában rejlik, hisz kétségtelen az — különösen az angol tapasztalatok nyomán — hogy a bűntettes eltávolításának egymagában semmiféle javító varázsereje nincs. Helyesen fogja fel a kérdést Tarde,* midőn azt mondja, hogy a küzdelem, melyet az elmélet körülbelül egy évszázad óta folytat, a magánzárka és a büntető kolonizáczió körül forog, mely utóbbinak a transportáczió, illetve annak javított kiadása a relegáczió csak válfaja («n’est, qu’une * Philosophie pénale 521. 1. 4* 73
