Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 15. kötet (134-142. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 15. (Budapest, 1899)
Vámbéry Rusztem: A Relegatio eredményei és büntetési rendszerünk reformja [135., 1898]
50 A motívumok kérdésére még reátérek a továbbiakban * s most csak mint mondám, jelezni akartam álláspontomat, hogy a büntetési rendszerünk ú. n. csődje tekintetében elmondandókat érthetővé tegyem. Büntetési rendszerünk sikertelenségének okait csak részben látom abban, hogy a végrehajtás nem megfelelő, hogy individualizácziónak nyoma sincs, részben azonban abban, hogy a társadalmi védelmet a törvény nem alkalmazza a támadáshoz, helyesebben, hogy a támadás indító okait, azon körülményeket, melyek a bűntettesre való tekintettel a sértés jellegét meghatározzák, nem veszi figyelembe a védelem a büntetés — minőségének megállapításánál. A hiba tehát kettős s a könnyebb érthetőség czéljából egy hasonlattal élve abban áll, hogy az orvos a diagnózis megállapításánál nem ügyel arra, hogy mi idézte elő a betegséget s ezt az orvosság rendelésnél is következetesen figyelmen kívül hagyva, ugyanazon gyógyszer különböző dosisaival igyekszik orvosolni a legkülönbözőbb bajokat. Tehát a gyógymód universalis jellegében s nem a gyógyszerben — a szabadság-vesztésbüntetésben — rejlik a főhiba, a mivel korántsem akarom azt kifejezni, hogy a szabadságvesztés-büntetés végrehajtása tökéletes s hogy az módosításra nem szorul. Egy azonban mindenekfelett kétségtelen, s ez az, hogy a mai büntetőjog csődje, mely kifejezés már-már közhely- lyé kezd válni, több a puszta szólásmódnál. Nem lehet czélom e heterogen tárgyú munkálatban a mai büntetési rendszerek nyilvánvaló hibáinak részletes tárgyalása, mely Lisztnek Kriminalpolitische Aufgaben-jeiből kiindulva, valóságos irodalmat teremtett. Ismeretes dolog az is. hogy a tengerentúli bűntettes kolonizáczió minő szerepet játszik a kifogásolt büntetésnemek pótszerei az ú. n. sostitutivi penali között, valaminthogy ismeretes az is, hogy a transportáczió abban a formájában, melyben Anglia és Francziaország alkalmazták, csúfos kudarczot vallott és Oroszországnak — daczára a Sakhalin szigeten elért és Harry de Windt félhivatalos munkájában magasztalt eredményeknek — örök szégyenfoltja marad. A nemzetközi büntető egyesület az utolsó lissaboni kongresszusán bőven foglalkozott e kérdéssel. * Különösen arra, liogy mi értendő a motivum kifejezés alatt. П
