Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 15. kötet (134-142. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 15. (Budapest, 1899)
Vámbéry Rusztem: A Relegatio eredményei és büntetési rendszerünk reformja [135., 1898]
47 A büntetés helyes alapja tehát Liszt szerint is a társadalmi védelem, ezélja a társadalmi jólét, alkalmazásának mértéke pedig az, hogy ne idézzen elő nagyobb jogsérelmet, mint a minőt megakadályozni van hivatva. A módozat, melyen a büntetés e kitűzött czélját elérheti, kettős; az egyik a közvetlen kényszer: a sequestráczió, a társadalmilag alkalmatlan egyén mesterséges szelekcziója, melyet Ihering1 e szavakkal fejez ki: «Die Natur wirft denjenigen, der sich gegen sie vergangen hat, aufs Bett, der Staat wirft ihn ins Gefängniss.» A másik az indirekt kényszer, a motiváczió. Az állam ugyanis valamely cselekmény peenalizácziója által még egy belső motívumot csatol azokhoz az indító okokhoz, melyek a bűntettest in spe a cselekmény elkövetésétől visszatartják. Hogy a büntetés mint közvetett lélektani motívum, egyrészt a javítás, másrészt az elrettentés által, minő specifikus energiával bir az egyéb motívumok nagy tömegében, annak vizsgálatába e helyütt nem bocsátkozom1 2 3 s az eddigiek által csak jelezni kívántam, hogy a determinisztikus felfogásból indulva ki, más mint a társadalmi védelem szüksége nem kéjtezheti az állam büntetési kötelességének alapját.8 Ez természetes is, mert az akarat szabadsága önámítás és az eremmel összetörik annak hátlapja a felelősség is vagy mint Benedict hozzáteszi: es gibt keine ehrliche Begründung mehr für die vergeltende Gerechtigkeit.4 Ha a kriminálanthropolo- gia által posztulált rendszert vizsgáljuk, úgy látni fogjuk, hogy végeredményben ez sem alapul máson, mint a társadalom szükségszerű védelmén. Az erkölcsi felelősséget a darwinikus törvényekkel a szelekczió és adaptaczióval helyettesíti s a társadalmat egyszerűen egy organizmusnak tekinti, mely a bűncselekmény 1 i. m. 51. 1. 2 Ezt eddig a legszebben — bár sajnos, a büntetőjog történetének mellőzésével •— Benedict Edmund fejtette ki: «Noch einmal der Zweckgedanke im Strafrecht czímű értekezésében. Zeitschrift. V. 450—47-2. 1. 3 Érdekes e tekintetben Payer kísérlete, ki az individualisztikus büntetőjogot úgy akarja a determinizmussal kiegyeztetni, hogy a motívumok küzdelmében az egyéni mérlegelést mint döntőt elismeri. Hogy ez elmélet, mely a német mondásnak: kein Mensch muss müssen praktikus alkalmazása, a szabad akarat liypothezise javára billenti a mérleget — kétségtelen. A magyar büntetőjog kézikönyve. I. 4 i. h. 454. 1. 69
