Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 15. kötet (134-142. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 15. (Budapest, 1899)
Vámbéry Rusztem: A Relegatio eredményei és büntetési rendszerünk reformja [135., 1898]
44 ötveri év előtt: a korrupczió iskolája. Mindezt koronázza a túl- enyhe fegyelem, mely a kriminalitás e veteránjaival szemben nem mondható helyénvalónak, nem ugyan azért, mint Léveillé hiszi * («la peine doit étre, dure parcequ’elle est avant tout un chätiment»), hogy az elitéit bűnhődjék, hanem hogy a védelmi rendszer szolgálatában álló morális nevelés czéljait elérhesse. E czélokkal azonban homlokegyenest ellenkezik a városi letelepedésre adott engedély, melynek segélyével egyes transportáltak üzleteket alapítanak s a nélkül, hogy javulásuk legcsekélyebb jelét adták volna, mintegy az állam költségén unó ietu «becsületes» emberekké lesznek, kiket Monsieur-nek czimeznek s levett kalappal üdvözölnek. Ismétlésekbe esnék, ha a laza fegyelem és a végrehajtás által meghamisított büntetési rendszer kinövéseit újból elsorolnám. A belőlük levonható tanúság, melyen úgy látszik a relegáczió vezetősége okult is,** az a mit már több mint száz év előtt mondott ki Howard, s mely minden józan büntetési rendszernek alapgondolata kell, hogy legyen: make them diligent and they will be honest. Hogy Howard ugyanakkor a * Leveliié: La Guyane et la question pénitentiaire coloniale 56. 1. ** Hogy szigorúság dolgában nincs ok panaszra, az kitűnik abból a beszélgetésből, melyet Mimande folytatott egy elitélttel, s melyet híressé vált «Criminopolis» czímű munkájában közöl (273. 1.): «Non szigetének «bagne central»-jában tett látogatásom alkalmával beszéltem egy fegyenczczel, a ki elbeszélte, hogy legközelebb kitölti büntetését. — így hát meg van most elégedve ? kérdém. — Sajnos, egy cseppet sem, uram! — Hogyan, hát miért nem ? — Mert relegálva vagyok. Ott még szerencsétlenebb leszek, mint itt, még pedig örökre. Mint kedvezményt kértem, hogy a fegyházban maradhassak, de azt felelték, hogy az lehetetlen. Ezután a fegyencz, mintha önmagához beszélne, hozzá tette: — Oh, ha tudtam volna 1 — Ezzzel bizonyára azt akarta mondani: — Ha tudtam volna, hogy a minősített lopásért kiszabott öt évi travaux forcés után egy accessorius büntetést kell elszenvednem, mely tizszerte súlyosabb a főbüntetésnél, bizonyára nem maradok meg a lopásnál, hanem raboltam vagy öltem volna, s akkor — bár életfogytiglani fegyházra Ítélnek, jó magaviselet esetén remélhettem volna, hogy feltételesen szabadlábra helyeznek.» — Meglehet, hogy Mimande a relegáczió iránti ellenszenvétől indíttatva túloz; de ha teszi is, ezzel csak azt bizonyítja, hogy a relegáczió mint az elrettentés eszköze is elérte czélját. 66
