Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 14. kötet (124-133. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 14. (Budapest, 1898)
Csemegi Károly: Az egyházi holtkéz a magyar törvények szerint [124., 1897]
41 a követelt feltételek létezése esetében megszüntethetné ugyan a magánjogot, de soha sem a közjogot. Ezt implicite kimondja maga a Prologus, mely mindenütt vagy Jus Cannonicum-ot említ, melyről egyébiránt elismeri, hogy saját rendelkezései által szabályoztatik; vagy pedig, mint a 3. §-ban a Civilis jogot «De jure veri civili Consuetudo est»; illetőleg az 5. §-ban : «De jure autem Civili ad inducendam Consuetudinem sufficit Decennium». De sehol sem említi — mint rendelkezéseinek substratumát — a Jus publicum-ot — a közjogot. Jeléül annak, hogy erre az idézett három czím rendelkezése nem terjed ki. De nem lehet állítani, hogy Werbőczy a jognak felosztását közjogra és magánjogra nem ismerte volna, és hogy a Prologus 10., 11., 12. czímeiben a közjog megjelölése azért nem fordulna elő, mert a H. K. keletkezése idejében a jog ezen ágának megkülönböztetése nem lett volna ismeretes. E feltevést — ha ilyen léteznék — megczáfolja maga Werbőczy, s megczáfolja épen & Prologus legvilágosabb kijelentéseivel. Mindjárt a 2. czím 3. §-sát ezen megkülönböztetéssel kezdi: «Jus itaque duplex est Quoddam enim est Jus publicum, quoddam vero privatum, Publicum est: quod principaliter ad Imperium et Regimen Regnorum, publicamque utilitatem spectat». Tehát maga Werbőczy, s mindjárt törvénykönyve elején megteszi a különböztetést a jog két nagy spherája között, és első helyre teszi a közjogot, a melyet tüzetesen ismer és a melyet egyúttal definiál is. Ebből egyenesen következik, hogy mindazon esetekben a melyekben a Tripartitumon végig, a rendelkezés csupán a Jus-Civile-ről szól: ott a határozat vagy szabály a jognak csupán ezen ágára, a Civilis jogra szorítkozik, és nem terjed ki a Jus publicum-rsi, a melyet azon rendelkezés nem említ, a melyet tehát megállapításai körén kívül esőnek nyilvánít. íme az újabb és döntő bizonyíték arra, hogy az egyházi holtkézről szóló törvények, melyek Werbőczy szerint is közjo- gúak — «in sacris ac in sacerdotibus et in magistratibus consistit» — érintetlenül fennállanak; azokat sem elévülés, sem ellenkező szokásjog nem törölte el és el sem törölhette. 41
