Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 14. kötet (124-133. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 14. (Budapest, 1898)

Csemegi Károly: Az egyházi holtkéz a magyar törvények szerint [124., 1897]

Feladatom végéhez érek.

Harmadik és utolsó kérdésem a telekkönyvre vonatkozik.

Oly független része-e a telekkönyvi rendelet a jogrendszerének, hogy arra semmiféle közjogi, vagy magánjogi törvény nem hat, intézkedéseire befolyást nem gyakorol?

Tisztelt teljes ülés! Én ily jogintézményt egyátalán nem ismerek. Még az alkotmányjog egyes tételei és rendelkezései is, több esetben az élet más spherájába tartozó követelmények befolyása alatt állnak. A telekkönyvi rendelet pedig, mint természeténél fogva secundarius intézmény, alkalmazásának feltételei, határai, rendelkezései módosulásának vagy kizárásának tekintetében, sok esetben a jogélet másik disciplinájának van alá vetve. A telekkönyvi rendeletre ép úgy áll, mint a magánjog egész területére azon universalis szabály:

«Jus publicum derogat juri privato».

A telekkönyvi rendelet nem adhat jogi létet és hatályt oly ténynek, melynek létrejöhetését, jogi existentiájának lehetőségét a közjog tiltja. Nincs magánjog: a közjog ellen; a hol a közjog rendelkezik, ott a telekkönyvi rendelet hatálya megszűnt.

Már pedig az 1498 : 65. törvényczikk az egyházak részére való birtokszerzésről szóló szerződésekről és okiratokról azt mondja:

«tales contractus, atque huiusmodi obligamina nullius sint roboris et firmitatis», azaz, hogy azok semmisek és érvénytelenek.

Ez mai nap is élő törvény, még pedig közjogi érvényes jogszabály. Ezen törvény szabályozza a telekkönyvi rendeletet is, és föltételt, a bekeblezés végett a telekkönyvi hatósághoz benyújtott okirat jogi létezésének — tehát egyátalán jogot és kötelezettséget létrehozó okirattá elfogadhatásának föltételét állapítja meg, mely a telekkönyvi hatóság által nem