Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 14. kötet (124-133. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 14. (Budapest, 1898)
Csemegi Károly: Az egyházi holtkéz a magyar törvények szerint [124., 1897]
38 «cessante ratione legis cesset lex epsa» ofl unrichtig aufgefasst wird, so ist sie insbesondere in Beziehung auf die Existmz eines Gesetzes ganz falsch, «da dieses im Willen des Gesetzgebers nicht im Beweggrund zu diesem Willen, seine verbindliche Kraft hat.» Tehát hogyha állana is, hogy egy és ugyanazon ratio hozta létre az amortisationalis törvényt, és az ősisé- get, még akkor se áll az, hogy az ősiség eltörlésével az amorti- satio is eltöröltetett volna. De nem lehet kikerülnöm a foglalkozást a Consvetudo-\ni sem; mert hisz több részről hozatott fel az állítás, hogy 1848 óta sokszor szereztek már az egyházférfiak az illető egyházaik részére ingatlan birtokokat, s a bíróságok sok esetben elrendelvén azoknak az illető egyház, részére való telekkönyvi bejegyzését : az egyházak szabad birtokszerzési joga, hazánkban szokásjoggá —jus consuetudinarium lett. Az állítás annál komolyabb, minthogy Werbőczy ; Prolog 11 -ik czímének 3. §-ában — egyenesen azt mondja: hogy a szokás megszünteti a vele ellentétes törvényt. Ámde elfeledik az illetők, hogy mindez a 10-ik czím 6. §-a szerint csupán a magánjogi törvényekre vonatkozik, és hogy azokra a jogokra vonatkozólag nem áll: «quse sunt reservata principi in signum supremse potestatis». Mert ezekre vonatkozólag még Werbőczy tanítása szerint is — csak akkor lehet consvetudo-ról szó, ha azon idő, a melyben az ezzel ellenkező törvény tényleg gyakorlatban volt, már az emlékezetből is kiveszett volna. Nem vitatom, hogy Werbőczynek a Prologus 10., 11. és 12. czímeiben foglalt állításai: kötelező törvények-e avagy csupán tanítások, a milyenek a Hármaskönyv számtalan helyén előfordulnak, s melyeknek kötelező erőt soha senki sem tulajdonított és nem is tulajdoníthat; azt is mellőzöm, hogy az 1790: XII. t.czikknek világosan kijelentett rendelkezése szerint «Leges ferendi abrogandi et interpretandi potestas» egyedül az országgyűlésen egybegyűlt Karokat és Rendeket a királylyal együtt illeti, hogy tehát ezen legsarkalatosabb törvény határozott szavai szerint, a fennálló törvénynek ellenkező gyakorlat által hatályból kitétele — abrogatioja — positiv, alkotmány- jogi törvény által feltétlenül ki van zárva: csupán azt emelem ki, hogy maga Werbőczynek idézett tanítása szerint is — a jelen esetben, az 1498: 55, az 1715: 16. törvényczikke38
