Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 14. kötet (124-133. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 14. (Budapest, 1898)
Csemegi Károly: Az egyházi holtkéz a magyar törvények szerint [124., 1897]
Ezen értekezés előző része eléggé kimutatta, hogy az amortisatio nem vonatkozik magánosoknak magánosokkal való jogviszonyaira; itt nincs szó jus quesitum-ról; a polgárnak polgártársa ellen, avagy az állam, mint magánjogi alany ellen érvényesíthető vagyonjogi igényről. Sőt ha magánjogi kérdés vegyül is az esetbe: ez mint másodrendű elenyészik a háttérben, és az előtérben a közjogi kérdés követeli, minden magánjogi vegyi- téktől független érvényesítését. Az egyházi amortisatio —mint föntebb mondtuk — az állam hatósági intézkedése az ő hatalmának és súlyának a közület érdekében való érvényesítésére és biztosítására az egyházzal szemben. Határkérdés az állam és az egyház között; tilalom az államhatalom mint ilyen, vagyis mint világi fenliatóság érdekében, az egyház netaláni túlterjeszkedése s ebből a közületre vagyoni vagy hatalmi tekintetben hárulható hátrányok ellen. Alanya: az állam, melynek a tiltó törvény jogi értékévé teszi világi dolgokban azon fölényt vagy előnyt, melyet az egyház fölött, ennek világi vonatkozásában elérni akar az által, hogy az egyház vagyoni helyzete ne emelkedjék, vagy hogy az emelkedés lehetősége, mindenik egyes esetben az ország fejedelmének engedélyétől tétessék függővé. Az amortiosationalis törvény: része az egyház és az állam közötti viszonyt szabályozó rendszernek; ez pedig kizárólag a kozület összérdeke s nem az egyes polgár avagy több személynek egy jogi személylyé képezett alakulata s ennek érdeke által határoztatik meg. De épen ezért ki is van véve ezen viszony, az egyes polgárok, testületek, vagy egyesületek rendelkezésének jogköréből. E kérdésben az állam — és csakis az állam rendelkezik; ez az ő souverenitásának joga és államfenségének nyil- vánulása az egyház világi vonatkozásaira. Jus Regis Hungáriáé circa sacra. Hogy az egyházi amortisatiot rendelő törvények nem magánjogiak, hanem a közjogba tartoznak: mindekkoráig senki sem vonta kétségbe, s ha e törvényeknek ezen minőségét mi- nálunk a legutóbbi időben nem ismerték fel, s e tévedés folytán nem vonták s nem is vonhatták le a helyes osztályozásból folyó resultatumokat: ez még nem tagadása a tárgy el- vitázhatlan természetének, hanem a közjoggal való foglalkozástól való elszokottságának eredménye. Az hogy például 3* 35
