Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 14. kötet (124-133. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 14. (Budapest, 1898)
Csemegi Károly: Az egyházi holtkéz a magyar törvények szerint [124., 1897]
Második részét fejtegetésemnek az egyházi holtkéz intézményének jogi természete képezi. Magánjogi vagy közjogi természetűek-e az egyházi holtkézről rendelkező törvényeink 9 Ezen megállapítás nem mellőzhető: mert hisz a jogszabályok egész rendszere más, ha a tárgy az egyik, és más, ha az a másik osztály alá esik. De meg kell említenem, hogy épen e tekintetben mutatkoznak nálunk a legtöbb tévedések, s a kizárólag egyoldalú civilistikai, vagy kizárólag egyoldalú criminalis- tikai foglalkozás mely praktikusainkat teljesen leköti, e téren érezteti legsajnosabb következményeit. Igen gyakran kell észlelnünk — és pedig bíróságainknál épen úgy, mint az országgyűlésen, — hogy a gyakorlati jog, a jogtudomány ezen legnevezetesebb, legfontosabb és legszebb ága — a közjog, mely még a negyvenes években a magyar jogász legkiválóbb foglalkozását, tanulmányainak, sőt gondolkozásának is legfőbb és legkedvesebb tárgyát képezte — most alig részesül figyelembe; léte is alig ismertetik, sőt mint a per eldöntéséhez nem tartozó idegen tárgy — a szükkörü és rövidlátó praxis által tudatosan és szándékosan meUőztetik. Pedig a jog hermeneutika]ának következő három — az egész polgárosult világban érvényesnek elismert szabálya: «Jus publicum derogat juri privato» «Jus privatum sub tutela juris publici latet» «Jus publicum pactis privatorum mutari nequit» ez is mutatja, a közjognak az egész magánjog rendszere fölött uralkodó voltát, a feltétlen felsőbbséget, melylyel a jog ezen ága — a jogélet egész területén, minden más jog felett bir. Már ez is mutatja, hogy jogot helyesen alkalmazni, jogállamot — ennek eszméje helyes értelmében megalkotni és fentartani képtelenség, ha a jog hivatott alkalmazóinak szemei előtt összemosódnak a jog két nagy spherájának határvonalai. 34
