Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 14. kötet (124-133. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 14. (Budapest, 1898)

Csemegi Károly: Az egyházi holtkéz a magyar törvények szerint [124., 1897]

31

szorgos összehasonlítása után, egy pillanatig sem habozik azon kétségtelen tény kijelentésével: hogy/íz egyházi holtkéz-intéz- ményt az 1498. évi 55. tczikk emelte legelőször hazai törvényerőre ; hogy tehát ezen törvény előtt nem volt hazánkban holtkézi törvény VAz ugyanazon évi 65. tcz. csupán az 55. tczikknek sanctió- ját tartalmazza, értéktelennek és semmisnek nyilvánítva az 55. tczikk által eltiltott kötésről készített minden okiratot, még az esetben is, ha ahhoz királyi megerősítés járulna.

Az 1647 : 17. tcz. tulajdonképen csakis rövid recapitula- tiója az előbb idézett törvényeknek, mely midőn a bevezetésben megemlíti Nagy Lajos többször idézett Decretumát, a inelylyel a világiaknak megtiltja a jószágoknak az egyházak részére elidegenítését, a következő 1. pontjában megújítja Ulászlónak 1498 : 55. tczikkét. De ezzel is implicite azt mondja ki a törvény: hogy az egyházi holtkóz nem 1351-ben, hanem 1498-ban hozatott be. Mert ha ez nem lenne így: ez esetben az 1. pont alatti megújításra és megerősítésre nem lett volna szükség; sőt ezen pont — szemben a bevezetéssel — értelmetlen szóhalmaz, és zavart okozó ismétlés lenne. Külön tárgya van tehát az 1647. évi tczikk bevezetésének, és külön a törvény 1. pontjának. De minthogy az 1. pont határozottan a holtkézi törvényt erősíti meg, tehát ebből is kitűnik, hogy az 1351. évi confirmatio nem a holtkézről — hanem másról — az avidicitasról szól.

V'Végre az 1715—16. évi tczikk helyes határai közé vezeti vissza a holtkézi törvényeket, föntartva az egyházak birtokszerzési képességét megszüntető törvényeket, azonban a királyi jóváhagyással való szerzést megengedve^

Megemlítendő még, hogy régi hazai jogunk legtudósabb tanárai: Frank Ignácz és Kövy Sándor is, az amortisatio-törvényt II. Ulászló alatt keletkezettnek mondják. Mindkettő ez intézmény magyarhoni jogforrásául az 1498: 55. tczikkét; Kövy (Fogarassy fordításában) Ulászló III: 55. tczikkét — tehát ugyanazon törvényt idézi.

Frank Ignácz megemlíti ugyan I. Lajos törvényéi is, de mint olyant, «mely az elágazó rokonok öröklését védi», s melynek az 1647-ben nyert magyarázata szerint «jószágokat az egyháznak adni, hagyni, eladni, vagy elidegeníteni nem szabad».

Я1