Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 14. kötet (124-133. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 14. (Budapest, 1898)

Csemegi Károly: Az egyházi holtkéz a magyar törvények szerint [124., 1897]

49

ende heymlich noch offenlich, on unserer vilién und vissen anzuschlagen, oder zu verkünden» stb.

Portugálban szintén ezen időre esik II. Alfons király hasonló tartalmú rendelete, mely azonban elvi továbbfejlesztését képezte az azon országban a pápák beneficium-adományozása ellen kiadott régibb királyi rendeletnek.

Ez volt a szellemek athmospherája a XY. században; ezen athmospherából keletkeztek az idézett, és sok más hasonló tartalmú vagy hasonló irányú külföldi rendszabályok. Az Európában általánossá vált ezen mozgalom és szellemi evolutio ép oly kevéssé hagyta érintetlenül Magyarországot, mint az előbbi intézményeken létrehozott nagy áramlatok nem vonultak el nyomtalanul országunk felett. Werbőczy, a kinek már ezen időben is nagy hatása volt az alsó nemességre, továbbá a főpapokkal és a király tanácsával ellenkezésben levő ifjabb bírák — a protonotariusok, valamint a külföldi egyetemeken kiképezett és ez időben már jelentékeny számot tevő fölvilágosodott világi férfiak, folytonos érintkezésben voltak a külfölddel és teljesen ismerték az egyházi és a világi hatalom között forrongó viszályt, annak természetét és jelentőségét. De ismerték az ezen ügyben rejlő, és az ezzel kapcsolatos fejlemények mögött czi- kázó villámok veszélyeit is. Maga Werbőczy a felfogások ez összeütközésében elfoglalt álláspontját később mint jogot és tételes jogszabályt jegyezte be H. Könyvének Prológusa 9-ik czí- mébe. ezen szavakkal:

иCirca camas vero profanas, statuta civilia derogant Canonibus, et eos tollunt».

Ezen általános viszonyok, s az ezek által felköltött és izgalomban tartott erős szellemi áramlat: ez törte meg az utat, mely előbb az egyházi jurisdictionak az 1492. évi 45. és 46. tczikkekben kifejezett megszorításához, később pedig az 1498. évi 55. tczikk elfogadásával — az egyházi holtkéz behozatalához vezetett. A schisma, s aschismának következményei hozták létre az egyházi holtkéz intézményét, a mely egyébiránt maga is csupán egyik tünet volt, mely a rendeltetésén és a szükségen túl terjeszkedő hatalomnak visszaélései következtében a természetes határok kitűzésére irányzott általános törekvést jelezte.

29