Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 14. kötet (124-133. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 14. (Budapest, 1898)
Csemegi Károly: Az egyházi holtkéz a magyar törvények szerint [124., 1897]
“27 reméde.» Ekként jellemzi és indokolja Laurent «L’Eglise et l’Etat d’apres le catholicisme» czímü munkájában a holtkézről szóló törvények keletkezését, s ugyanezen helyen hozza még föl, hogy a vallási intézetek eltiltása a birtok-szerzéstől, a XY. században, egész Európa közjoga lett. Méltóztassanak megfigyelni, hogy Laurent is a XY. századra teszi az amortisationalis törvények uralomra jutásának idejét; a mivel még egyáltalán nincs kimondva az — hogy egyes, az egyházi férfiak birtokára, vagy birtoklására vonatkozó terhek, vagy korlátozások már azelőtt nem jöttek volna létre. De tény az, — s ezt Laurent a történet számos adata alapján bizonyítja — hogy a világi hatalom, mint fenhatósága megvédésének és érvényesítésének lényeges elemét, elvi jelentőségében csak a XV. században ismerte föl és mint szükséget és jogot, általánosan csak ekkor alkalmazta az amortisationalis intézményt. Hogy miért ment ez végbe a XY. században ? Mely események és körülmények működtek közre, hogy ezen nagy- fontosságú alakulat csak ekkor talált általános bemenetet az európai jogrendbe? a fejedelmek és a világi hatalmak kezelőinek elhatározásába, rendelkezéseibe ? Erre nézve teljes fölvilá- gosítást nyújt a történet. Ezen időre esik ugyanis az egyház kebelében oly sokáig dühöngött schisma, szomorú előzményeivel, és még sajnosabb kíséretével, valamint gyászos utóbajaival. A schisma növelte és bátorította az egyházi férfiak között elharapódzott fegyelmetlen- séget, az erkölcsök hanyatlását, nemritkán az egyházfejedelmeknek. valamint az alsó papságnak botrányos életét. Ezen állapotok hatása ingatta meg az egyház tekintélyét, és megrendítette a pápák hatalmának erkölcsi alapjait. Mennél mélyebbre terje- dett, s mennél tovább nyúlt a pápák és az ellenpápák közötti szakadás; mennél fenyegetőbb lett az egyház külső szétválásának a jelenségekben mutatkozó.réme; mennél ijesztőbb alakban álltak elő az egyház kebelén belül, az aláásott rend, a fölbontott fegyelem, s az általánosabbá váló bomladozásban elenyésző tekintély vészes tünetei: annál bizonyosabb lett, s annál nagyobb erővel foglalt tért az elmékben azon meggyőződés, hogy az egyházi hatalom nem képes többé a saját erejéből —a világi hatalom segélye, sőt ennek kényszerítő beavatkozása nélkül — 27
