Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 14. kötet (124-133. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 14. (Budapest, 1898)
Csemegi Károly: Az egyházi holtkéz a magyar törvények szerint [124., 1897]
26 zési jogát megszüntető holtkéz intézménye a feudalismussal hozatott volna be. Yolt ugyan egyik faja a holtkéznek — a franczia mainmorte-nak, mely az ottani feudális jog alkatrészét képezte — les droits seigneuriaux, s melyet a nagynevezetességű 1789-ik 4-ik augusztusi megszüntető törvény alapján, az 1790 15—28. mart. Décret, a Titre 2-ban részletezett — «La mainmorte personelle, réelle ou mixte; la servitude d’origine» stb. — de ez a földhöz, ragadt a föld tartozékát képezett szolgának (jobbágy) jognélküli irtózatos állására vonatkozott. Azon mainmorte azonban, mely «oly testületek és intézmények vagyonszerzési megszorítását tárgyazta, a melyek az azokat képviselő személyek szakadatlan egymásra következése folytán halhatatlanoknak tekintettek; vagyis a melyeknek jogait illetőleg a személyek halála semminemű változást nem hozott létre» — tehát a többiek között azon intézmény is, a melyet mi egyházi holtkéznek nevezünk — ezen mainmorte csupán annyiban érintetett a droit feodale által, a mennyiben mint földesúr, szolgáinak kárpótlás nélküli fölszabadítása által vagyoni hátránynak vettetett alá. Minden más tekintetben — az ezen intézményekre vagy testületekre nézve fönnállóit, s a községekre vonatkozólag még ma is fönnálló birtokszerzési koriátozás/leljesen független volt a feudalismustól, s annak többszöri átalakulataitól és változataitól, a melynek tárgyát nem is képezte soha./l A feudalismussal való foglalkozást tehát — mellőzhetem. Ellenberj^iem térhetek ki az egyházi és a világi hatalomnak a középkor vége felé folyt harczai elöl. Nem mellőzhetem ezt azért, mert értekezésünk tulajdonképeni tárgya —• a technikailag úgynevezett holtkéz — épen ezen harczokban találja általános jogtétellé elfogadásának valóságos indokát. A világi hatalom ugyanis ■— midőn a kölcsönös jogigények harcza nem a csatatéren, a fejedelmek és a népek ádáz ütközeteiben víva- tott —- két fegyvert használt az egyház terjeszkedő hatalma ellen. Egyike volt a placet — a nálunk úgynevezett Placetum; a másik az egyház birtokszerzésének tilalma — a Lex amortisa- tionis a holtkéz! /«II n’y avait qu’un moyen légitime de lutter contre TÉglise, c’etait d’arréter l’accroissement, de ses richesses. Aus- sitót que l’État se constitua eile sentit le danger et il vit le 26
