Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 14. kötet (124-133. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 14. (Budapest, 1898)
Csemegi Károly: Az egyházi holtkéz a magyar törvények szerint [124., 1897]
24 melyet az egyház a telkekre és meggyőződésekre gyakorolt — biztosra vehető, hogy azon kor, az említett törvényt az ájtatos czélu hagyományokra nem tartotta volna alkalmazliatónak. Hogy ennek eleje vétesék: ezért kellett az egyházakat külön kiemelni a törvényben; illetőleg az egyházak részére való eladást vagy ajándékozást is minden kételyt kizáró nyíltsággal eltiltani. Ez az egyszerű — a törvény feladatával, czéljával, és szavaival megegyező magyarázata a kérdéses törvénynek. УЪе minden képzelhető kételyt kizár e körül azon történeti tény, hogy Í351. év után is, a királyok részint maguk adományoztak jószágokat az egyháznak, részint a magánosok által tett adományozásokat megerősítették. Természetesnek tartom, hogy a magánosok ily adományozásai — tekintve az i35i-iki záradékot — az adományozók szerzeményei voltak. A A királyi adományozást illetőleg Katona történeteben találjuk feljegyezve Zsigmond király adományozását 1430-ik évről, az Egri prépostság részére; míg a magánosok adományozásainak ugyanazon király általi erősítését szintén Katona 1410-ik évből a 25. lapon, és 1420. évből a 356-ik lapon jegyzi fel. Mindez pedig nem történhetett volna — különösen pedig nem történhetett volna a magánosok általi adományozás megerősítése : ha állana azon felfogás, hogy már Nagy Lajos trónralép- tével, az 1351 -ik évi Confirmáló Decretummal megszüntetett volna az egyházak hirtokszerzési képessége, és behozatott volna az egyházi holtkóz! Ez tehát minden részről téves, minden oldalról megczáfolt vélemény! A mint másrészről: minden oldalról helyes, minden oldalról igazolt tétel az: hogy azon törvény által végleg megállapíttatott hazánkban az ősiség! IV. o/- . У Ötszáz évig volt hatályban nálunk az ősiség, midőn az 1848. évi XV. tcz. a már ártalmassá vált, s ártalmassá fölismert létének véget vetett. E törvény nyíltan és egyenesen elrendeli az ősiségnek elvi eltörlését. De másra, mint az ezen eltörléssel szorosan kapcsolatos rendelkezésekre, e törvény nem terjeszkedik
