Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 14. kötet (124-133. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 14. (Budapest, 1898)
Csemegi Károly: Az egyházi holtkéz a magyar törvények szerint [124., 1897]
18 nyilvánul ata, azon szabály, mely megkülönböztetve a szerzett birtokot — az «állódén-1 az öröklött birtoktól — ez utóbbiakat illetőleg a birtokosnak rendelkezési jogát megszünteti, s ennek halála esetében a birtok átszállását a nemzetség tagjaira — s csaknem mindenütt a leányok kizárásával — a fiukra biztosítja; tehát az öröklött birtokot, mintegy az egész nemzetség tulajdonává teszi: mindazonáltal nem találtunk ezen nagy időkre és nagy területekre kiterjedő vizsgálódásaink közben olyanra, melynek törvényei, vagy szokásjoga, a birtok elidegenítési tilalmát, a holtkézzel bárminő összefüggésbe hozták volna. ÜL Mindekkoráig a külföldi törvényekkel foglalkoztunk. Ideje, hogy a gyűjtött anyagot hazánk szempontjából vizsgáljuk át, s a külföldi eredményeket hazánk régi jogalakulataihoz viszonyítsuk. Közösek voltak-e e törvények a mi régi törvényeinkkel? közös volt-e azoknak létet adó és fentartó eszméje a hazánkban uralkodott felfogással ? a hatalmasok érdekével ? ösztönével ? és törekvésével ? '/Nagy Lajosnak 1351-ik évi Confirmáló Decretuma 11. §-ára történt hivatkozásp-'Nézzük közelebbről e törvényt. Nagy Lajos megerősíti e Decretumával II. András aranybulláját egész terjedelmében, annak egyetlenegy rendelkezése kivételével, t. i. annak kivételével: «quod Nobiles homines, sine haerede decedentes possint vel queant Ecclesiis vel aliis quibus volunt in vita vel in morte dare, et legare, possessiones eorum vendere, vel alienare». Mit mond e kivétel? Azt mondja, hogy a király nem erősíti meg András király azon törvényét, mely szerint az örökös (itt kétségtelenül figyermek értetik) nélkül elhaló birtokos jogosítva volt birtokát akár az egyháznak, akár bárki másnak elidegeníteni. De ezen eltörlő rendelkezésnél nem állapodik meg Nagy Lajos törvénye, hanem határozottan ki is jelenti: hogy mit állapít meg az eltörlött szabad rendelkezési jog helyébe. Eként folytatja a törvény: «Imo ad ista facienda nullam habeant facultatem; sed inter fratres proximos et in generationes is