Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 14. kötet (124-133. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 14. (Budapest, 1898)
Csemegi Károly: Az egyházi holtkéz a magyar törvények szerint [124., 1897]
1» eorumdem ipsorum possessiones de jure et legitime, pure et simpliciter, absque contradictione aliquali devolvantur». Vagyis, megszüntetvén Nagy Lajos II. András törvényének az elidegenítés megengedését tartalmazó rendelkezését: ennek helyébe' azon tételes rendelkezést emelte törvénynyé, hogy figyermek nem létében a fivérre és esetleg másik legközelebbi ivadékára szálljon a birtok. íme a mit a Lex salica rendelt a terra salica-btna való öröklésre; a mit a Lex ßipuaria : a terra aviatica átszállására ; a mi törvényerejüleg a Вех Burgundiorum öröklési jogában kimondatott; a mit a Bockland-ról rendelt az angol törvény; a mit a tulajdonképeni propre-re vonatkozólag hozott érvényre a franczia Coutum örökösödési rendje: azt hozta be újra és véglegesen magyar törvénynyé Nagy Lajos idézett Decretuma. «Si Bockland habeant, quam ei parentes dederunt, non mittat eum extra cognationem.» Tételes tartalmában és lényegében: ez lett 1351-ben újra és véglegesen hazai törvény! <i Újra és véglegesen» ; mert hisz nem Nagy Lajos volt az első magyar király, a ki hazánkban a nemesi jószág elidegeníthetését eltiltotta. Szt. István ugyanis apostoli hivatásában, főleg a külföldi papok tanácsát követvén, minthogy azok mindenütt a Canon-jogot és a Bómai-jogot tartották átalános törvénynek : ezeknek tanácsára — a római jog alapján — Decretumai II. könyvének 5. és 6-ik fejezeteiben, az örökhagyó halála esetére ennek vagyona fölötti szabad rendelkezési jogát állapítja meg. E törvénytől eltérőleg, sőt ezzel ellentétben Kálmán király Deer. I. könyvének 20. fejezetében, különbséget téve a Szent István adományából származó s más királyoktól nyert jószágok között: az előbbiekre vonatkozólag a Szent király által engedélyezett szabad rendelkezést meghagyta, az utóbbiakat illetőleg azonban a tulajdonos halálával a jószágnak a fiúra, ennek nemlétében a fivérre, s ennek gyermekeire hárulását rendelte el. De mig ekként az ősi vagyonban az örökösödést és utódlást a mindenkori birtokos önkényétől függetlenné tévén, azt a nemzetség közös tulajdonává tette, s a sorrendet is, melyben ezt az utódlás illeti, előre meghatározta: addig a 21. czikkben —összhangzásban a többi népek jogával, különbséget téve a tulaj19
