Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 14. kötet (124-133. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 14. (Budapest, 1898)
Csemegi Károly: Az egyházi holtkéz a magyar törvények szerint [124., 1897]
17 «Emptiones vero vel deinceps aquisitiones suas det cui magis velit. Si Bockland habeat, quam ei sui parentes dederunt, non mittat eum extra cognationem suam, sicut prediximus». Ezen törvény is épen úgy, a mint ezt a német törzsöknél, és a mint a franczia szokásjogban láttuk, két osztályra osztja a birtokot: az egyik osztályban — abban, melyet valaki maga vett vagy szerzett, a szerzőnek szabad rendelkezést enged; a másikban pedig — a melyet örökölt: a birtokos rendelkező jogát megszünteti. Az ily birtok — a Bockland — nem juthatott ki az azt birtokló nemzetség tulajdonából, hanem az atyáról a fiúra, és • erről az ő fiára, ennek nem létében fivérére (cognatio-jára) szállott, a generatiók során; mert a törvény áthághatlan akadályt állított fel arra, hogy az, idegenek tulajdonába juthasson. Mintegy hét századnak, s ez idő alatt Európa nagy részenek kérdésünket illető törvényeit és jogszokásait vizsgáltuk át. Szemügyre vettük azokat azon időben, midőn az illető népek, államszervezet nélkül, mint egyes törzsök laza csoportozatban éltek; láttuk azután e törvényeket Nagy Károly birodalmának magas irányzatú államszervezetében ; nem sokára pedig a szét- málló nagy birodalom elvált egyes külön töredék-területein. Megvizsgáltuk e törvények tartalmát a keresztség felvétele előtt, valamint a mindent átalakító keresztségnek egyenlítő és engesztelő hatása alatt; láttuk azon időben, midőn még a gondolatban sem volt s nem is lehetett az egyházi holtkéz, és láttuk akkor, a midőn a világi hatalom már harczban állva az egyházival, saját érdekei oltalmára rendszabályokat léptetett életbe, melyek — ha nem is voltak még a tulajdonképeni holtkézi törvények, de mindenesetre az egyházra nézve szerzési — avagy jövedelmezési korlátozásokat tartalmaztak. És ime, ezen hét század alatt, és az egymástól oly távol eső országokban, a civilisatiónak ezen rendkívül különböző állapotában és az ezáltal teremtett különböző viszonyok között, habár mindenütt, csaknem változatlan egyformaságban szemünkbe ötlik mint a kornak és népeknek uralkodó gondolata, s úgyszólván az egész középkor lelkének a népek felfogásában, valamint később a fejedelmek törvényeiben visszatükröződő 2 17
