Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 14. kötet (124-133. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 14. (Budapest, 1898)
Csemegi Károly: Az egyházi holtkéz a magyar törvények szerint [124., 1897]
14 pítania. Erre vonatkozólag a burgundi törvényben is ugyanazon elv volt az irányadó, mint a barbárok többi törvényeiben. A nők kiszoríttattak az öröklésből, és csak az esetben örököltek, ha nem maradtak fiörökösök. Végig mehetnénk a barbárok többi törvényein is, illetőleg az ezekről különböző időkben keletkezett s hozzánk átszármazott feljegyzéseken, és mindenütt— csekély módosítással — ugyanazon eszmét látnok kifejezve. Mielőtt azonban e törvényeket viszonyítanám a mi törvényeinkhez, s kivonnám az azonos szellemből és azonos tartalomból származott azonos következtetést: czélszerűnek, sőt szükségesnek látom a népek és intézményeik fejlődésének további folyamában is követni az eszmét. A fejlődés legközelebbi stádiumát, a kereszténységnek — a barbar néptörzsek általi felvétele képezte. Ez átváltoztatta a hatalmi elemeket, ezen elemek nyilvánulatának közegeit és módjait; az erkölcsöket és szokásokat, az eszméket és törekvéseket. Mindazonáltal a vagyon feletti rendelkezés korlátozását és az öröklési rendszert illetőleg lényeges változást nem hozott létre. Nagy Károly-nak bámulatos conceptiojú vállalkozása, a nemességnek — mint egyik utóda nevezé — e avas-szivek» keletkező feudális hatalmának megtörése; egy egységes törvényhozásnak Theodosius és Justinián császárok példájára való létrehozatala; a fennálló törvényeknek a püspökök és a jogtudósok, a nemesek és a nép hozzájárulásával való javítása, a hiányok pótlása, a kétes értelműek valódi értelmének a tudósok általi nyilvános meghatározása; a legirtózatosabb módon corrumpált és áru tárgyát képezett igazságszolgáltatásnak a Missi dominici által eszközlendő megvalósítása; az igazságtalan ítéletek megváltoztatása, s annak eszközlése, hogy mint Francis Monnier az Academie des Scienses morales et politiques — ülésén tartott előadásában — Balurii-Captularia alapján mondja, hogy senki se bírjon oly tekintéllyel és hatalommal, hogy maga lehessen önnön bírája; hogy az Isten egyházának, a szegényeknek, az árváknak vagy bármely keresztény embernek ártalmára lehessen — mindezen nagyszerű kezdeményezések s részben foganatosított fejedelmi tervek, a nagy császár utódainak erélytelenségén és tehetetlenségén meghiúsultak, s H
