Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 14. kötet (124-133. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 14. (Budapest, 1898)
Csemegi Károly: Az egyházi holtkéz a magyar törvények szerint [124., 1897]
о maga a nagy birodalom is részekre szakadt. Az egységes törvény helyett, mely a magas szellemű császár gigantikus eszméje szerint, az egész rengeteg birodalmat átövezte volna, a különszakadt egyes részeken külön törvények jutottak érvényre; sőt egy és ugyanazon ország területén belől is a legváltozatosabb törvények, szabályok, és szokások tarka vegyüléke vált legalább némileg uralkodóvá. így Francziaorszdg, mely azelőtt a frank-birodalom alkatrészét képezte, két külön jogterületre oszlott, melynek egyikében a római jog, másikában pedig az úgynevezett szokásjog volt hatályban, és ennek megfelelően az egyik terület — le pays du droit écrite, a másik pedig — le pays du droit coutumiere elnevezést nyerte. Alig képzelhető nagyobb, és messzebbre ható forradalom, mint az, mely ezen rázkódtatást, ennek nyomán a kinos és véres bontakozások, valamint a nehéz alakulások végtelen sorát létrehozta. De ezen mindent felrázó földrengés sem döntötte meg a birtokok közötti megkülönböztetést, és a rendelkezési jognak ezen megkülönböztetéshez fűzött korlátozását. Sőt az új viszonyokkal határozottabban és erősebben fejlődött feu- dalismus, a rendelkezési jognak e korlátozásához — hogy a magyar műkifejezést használjam — még az úgynevezett «ági- ságot» is fűzte. Azt mondja Gans Eduard: Das Erbrecht in seiner weltgeschichtlichen Entwickelung — czimü, már néhai Szalay Lászlónk által a régi Pesti Hírlap hasábjain a magyar jogászok figyelmébe ajánlott nevezetes munkája IV. kötetének 188. lapján: «Allein dem französischen Gewohnheitsrechte igenthümlich, und dem Lande des geschriebenen Rechts vollkommen fremd ist die besondere Erbfolge in das Eigen (propre), welche um die Güter der Familien zu erhalten aufgestellt worden ist. Hier sind es nicht immer die nächsten Verwandten, welche folgen, sondern die Regel ist die, dass die Verwandten der Linie von der das Eigen gekommen, den Verwandten der anderen Linie vorgezogen werden; ein Vetter des zehnten Grades von der väterlichen Seite wird rücksichtlich des väterlichen Gutes einem frater uterinus vorgezogen. Der Grundsatz der in dieser 15
