Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 14. kötet (124-133. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 14. (Budapest, 1898)
Csemegi Károly: Az egyházi holtkéz a magyar törvények szerint [124., 1897]
13 A terra salica — mely terra aviaticá-nak is neveztetett — az atya halála után, a törvény erejénél fogva szállt át a fiúra, s ha figyermekek nem maradtak hátra: a terra salica, a legközelebbi férfi rokonokra hárult. íme az ősiség legpregránsabb kifejezésében! íme a család-egység és a tulajdonjognak közössege, az egy nemzetségben ! »iDe terra vero salica in mulierem nulla portio haeredita- tis transit.» Ez «a terra salica» még a leges barbarorum hatályának idejében a «terra aviatica» elnevezést kapta, a mint azt Marculf után Gans következő szavai kiemelik: Terra aviatica ist mit anderen Worten die spätere dem Verlaufe der Zeit mehr angehörige Übersetzung der terra salica. A lex salica után következik A Lex Bipuaria. Ezen törvény is megteszi a különböztetést az ősi és a szabad rendelkezési birtok között; de ez már egyenesen terra aviatica-nak nevezi az ősi földbirtokot, a melyről azt mondja : «Sed dum virilis sexus exstitelirt, femina in hereditatem aviaticam non succedat.» Figyelmet igényel ezek után a Burgundi törvény. A nemzetség egységének mint a törzsben önálló, és hatalmas individualitásnak, az idők viszonyaitól független fentartá- sára irányuló törekvés: ezen törvényben is világos kifejezésre jut, s azon tartalmával, mely szerint az atyának, vagyona fölötti rendelkezése — scripturae — mint a törvény mondja — hatály nélküli volt: az atyai hatalomnak — a családi utódlás érdekében való korlátozását, a birtokos önkényének kizárását emelte szabálylyá. Ha már a vagyon birtokosának rendelkezési jogát ekként korlátozta a törvény, igen természetes, hogy az öröklés jogát is e korlátozásnak megfelelően kellett megálla13
