Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 14. kötet (124-133. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 14. (Budapest, 1898)
Csemegi Károly: Az egyházi holtkéz a magyar törvények szerint [124., 1897]
11 Unabhängigkeit einbüssten und zu Unterthanen wurden, von denen der König Treue forderte.» A későbbi századok jogfeljegyzéseiben a megtámadottnak fejedelmi minősége egészen eltűnik, s csakis az ő feudal-uralmi minősége áll elő, s az ezen minőség iránt tartozó hűség megsértése: a hűbérjogi viszony megsértésének természetét veszi fel. És épen ezért volt a hűtlenség fogalmát illetőleg befolyástalan, hogy a köteles hűség a cselekvőségek melyike által sértetett meg; valamint közönyös volt az is, hogy ki volt azon személy, a kinek megsértésével, a cselekvő, a köteles hűség ellen követett el merényletet. E felfogásnak felel meg a Bambergensis 149 czikkelye -—- a melyben mondatik: «Und wo solche verreterey grossen shaden oder ergersnuss bringen möchte, Also so die ein landt, stat, seinen eigenen Herren, pethgenossen, oder nahent gesinten Freund — hasonlítsuk ezzel össze I. Mátyás királyunk idézett törvényének 5. és 14. §§-t — betreffe,» stb. Azt hiszem, hogy sikerült kimutatnom azon kanyarulatnak ösvényét, a melyen a Crimen majestatis hazánkban is a hűség megértésébe — a nóta infidelitatis-ba alámerült. A hűbéri intézményt a normanok vitték át Angliába, s az ő befolyásuk és hatalmi állásuk fejlesztette azt ott a köz- és magánjog uralkodó rendszerévé, a közhatás és cselekvőség központjává. De viszonj^ normánok közvetítésével jutott e rendszer a frank birodalomba, s maradt — mint a feudális hatalomnak kedvező, ezzel homogen felfogás — a frank-birodalom feloszlása — valamint a majestas publica egységének szétmállása után is, az elszakadott német részekben uralkodó jog. Innen vette azt át a mi régi jogrendünk, s illesztette a vele és mellette fentartott crimen lassae majestatis mell^Azon tüzetes, és az előző idők törvényalkotásaitól kedvezően elütő szövegezést illetőleg pedig, mely az infidelitás-nak addig ismert eseteit átlátszóan, és tömören meghatározza : a magyarázatot azon szellem nyújtja, mely a nagyműveltségű Mátyás király udvarában uralkodott, s mely a kor legkiválóbb tudósait, bölcsészeit és jogtudósait a felvilágosodott nagy király környezetébe vonzotta. Egyébiránt is Mátyás idejében már válópontjához közeledett a kor, és a nagy király több törvénye fényes tanúságot tesz arról, hogy ő n
