Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 13. kötet (116-123. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 13. (Budapest, 1897)

Az alapítványok iránti felügyeleti jogkör szabályozása. Wavrik Béla, Emmer Kornél és Csorba Ferenc felszólalásai az 1896. évi deczember hó 14-én tartott teljes-ülésen [119., 1897]

fi

nem azt, hogy ez talán nem egészen felel meg azoknak az érdekeknek, a melyek itten szóba jöhetnének.

Először is a tekintetben, hogy mit értünk tulajdonkép alapítványok alatt, annak kettős értelmét lehet megkülönböztetni. Alapítványoknak tekinthetjük azon, — hogy úgy mondjam —- alapítványszerű hagyományokat, vagy ajándékozásokat is, a melyek által nem létesülnek tulajdonképi jogi szeméjogi személyhez vannak kötve akként, hogy bár a jogi személyek önállóságával nem bírnak, azonban az illető jogi személynek feladatává tette az alapító azt, hogy azon alapítványt a megszabott czélra és rendeltetésre fordítsa. Ilyen nagyon sok van.

Mily természetű ez a vagyon ? kérdezhetjük. Szoros értelemben vett alapítvány ez ? Nem, és mégis alapítvány. Kié ez a vagyon? A jogi személyé magáé? Hiszen a tulajdonképem alapítvány — tudjuk —- hogy jogi személy. Azt a kérdést, hogy mi a jogi személy substratuma : az alapítványi vagyon-e, a czél-e, a fundator akarata-e? a mely theoretikus, nem bolygatom. De mindenesetre fölvethető az a kérdés, hogy kié ez a nemjulajdonképeni alapítványi vagyon, uratlan dolog-e, vagy azé, a kinek hagyva van ugyan, de mint fundatio, azaz nem az ő szabad rendelkezésére van bízva, hanem azt a vagyont azon rendeltetésre fordítsa, a melyre elfogadta, illetve a melyre az alapító hagyta.

E tekintetben a mi törvényeink bennünket a sötétben hagynak, de egy világosnak látszik, hogy t. i. ily esetben az a vagyon az illető privát vagyonától separálandó, tehát bizonyos tekintetben önállósággal bir, a nélkül, hogy a magánjog terén ez, mint jogi személy szerepelne, tehát birtokszerzési képességgel bírna.

Már most kérdés, hogy ez a vagyon a közigazgatási jog terén minő jelentőségű? En azt hiszem, hogy az administrativ jog terén ennek majdnem oly jelentősége van, mint a tulajdonképeni jogi személyiséggel ellátott alapítványoknak.

Az tehát az első kérdés, hogy ezeket is össze kivánjuk-e íratni vagy sem.

Ilyen összeírás megtörtént Austriában is Mária Terézia alatt; és bár előttem nagy kérdés, hogyan lesz ez keresztülvihető,

olyanokul tekintetnek, mert legtöbbnyire bizonyos