Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 13. kötet (116-123. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 13. (Budapest, 1897)
Az alapítványok iránti felügyeleti jogkör szabályozása. Wavrik Béla, Emmer Kornél és Csorba Ferenc felszólalásai az 1896. évi deczember hó 14-én tartott teljes-ülésen [119., 1897]
Wavrik Béla: T. Teljes-ülés! A kérdés nemcsak nagyfontosságú, nemcsak igen sok gyakorlati nehézségekbe ütközik, hanem el lehet mondani, hogy alig van egy alapítványi kérdés körül egy mozzanat, a mely az elméletben is teljesen tisztázva volna. Azonban nehogy elfeledkezzem egy momentumról, a melyet a t. előadó úr az ö nagybecsű, tanulságos előadásába mél- tóztatott beleszőni, — minthogy ez a nyilvánosság előtt történt —, t. i. azon bizonyos erdélyi protestáns alapnak tőzsdei manipulatióra való összeköttetését, csak emlékezetből hozom fel azt — én nem vagyok protestáns, én katholikus vagyok — tehát nem lehet rám fogni, hogy pro domo beszélek, — hogy akkor a kolozsvári évi közgyűlés alkalmával az illető superintendens bizonyos efféle hírek folytán ezt a vádat a leghatározottabban és legerélyesebben visszautasította és a gyűlés neki bizalmat szavazott, — a mi akkor sajtó útján publicálva is lett. Én nem ismerem egyáltalán ezt az ügyet, de minthogy itt szóvá tétetett, talán nem volt felesleges ezeket fölemlíteni. Minden esetre nagyon becses adatok azok, a melyeket mél- tóztatott felhozni; Boncz közalapítványi volt igazgató úrnak javaslata is igen becses materiale. A magyar törvényhozás — igazán —• mondhatni, nagy előrelátással és a közügyek iránt tanúsított bölcseséggel rendelkezett az alapítványi ügyekről akkor, a mikor a törvényczikkek- ben azokról említés tétetik; azt lehet mondani, hogy a magyar- törvényhozás álláspontja, ha veszszük az igazi jelentőségét, a mai modern állásponton nyugszik már. Először is az egyik fontos momentum, a mit a törvény- hozás e tekintetben kiemelt, az, hogy minden alapítvány «ad 1* S3
