Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 13. kötet (116-123. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 13. (Budapest, 1897)
Márkus Dezső: A holtkézi törvények Magyarországon [116., 1897]
8 rázattya avagy az egyházi rendnek polgári megkülönböztetése Magyarországban. Veszprém 1820.) Hogy Magyarországon az amortisationalis törvények keletkezésére ugyanazok az okok szolgáltak alapul, mint másutt Európában, azt hadd igazolják a következő adatok: Szt. István II. k. 5. fej. «De concessione regali propriarum rerum# bárkinek megengedte, hogy vagyonát akár családjának, akár — ennek teljes mellőzésével — az egyháznak hagyja örökül, hozzátevén tilalmul és az egyház védelmére «Nec post eius obitum quis hoc destruere audeat». A II. k. 35. fej. («De donationibus regum et propriae rei possessione») pedig rendeli, hogy mindkét nemű (királyi adományos és «saját») vagyonban a korlátlan tulajdonos fiát illesse meg az öröklés joga, úgy azonban, hogy magszakadás, hűtlenség vagy más országba költözés esetében a királyra háramlik minden tulajdon. De már e törvény megszorítja némely tulajdonos rendelkezési jogát «excepto quod ad Episcopatum pertinet et Comitatum» — a püspök és a megye nem rendelkezhetik tulajdonával. Szent István e két törvénye vetette meg az egyház szerzési képességének és a kir. jognak törvényes alapját. Az egyik törvény korlátlan végrendelkezési jogot enged az egyház javára a nem adományos vagyon tekintetében; a másik megállapítja az egyházi vagyon elidegeníthetetlenségét, másrészről pedig a királyra való háramlási jogot, még pedig igen bő mértékben. Kálmán király, I. k. 16 c. («Ablatio piscinarum Monasteriis vel Ecclesiis datarum») iparkodott ugyan az egyház tulajdonát csökkenteni, egyelőre a halászati jogtól való megfosztással, másrészről pedig úgy, hogy egyetlen adományt sem juttatott neki. De ugyancsak Kálmán I. k. 20. és 21. c. («De successionibus posessionum colla tarum a Eegibus» es «De haereditatibus emptitiis quemlibet haeredem concernentibus») a királyi háramlási jogot (devolutio) kiterjesztette az által, hogy csak a Szt. Istvántól adományul nyert birtokok, valamint egyéb javak tekintetében illette meg az öröklési jog a rokonság összes férfitagjait (humanae successionis contingat haeredes), míg a többi királytól nyert adományban az öröklés az egyenes leszár- mazókat (fiúk, unokák s i. t.), ezek hiányában a fitestvéreket és ill. ezeknek fiait illette csak meg, ezeknek kihaltával pedig a 8
