Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 13. kötet (116-123. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 13. (Budapest, 1897)
Márkus Dezső: A holtkézi törvények Magyarországon [116., 1897]
dékozásnak kevésbé alakszerű formáját választották az egyház hivei, a kik így életfogytiglan élvezték vagyonukat, de a mellett biztosítottnak vélték maguk számára az örök üdvösséget is, az egyháznak ajándékozott vagyon révén és árán. A végrendelkezési jog e kiváltságai egyébként nem voltak az egyedüliek és egy Tiraquellus nevű kanonista «Tractatus de privilegiis pise causae» ez. művében 167 oly kiváltságot sorol fel, amely az egyházat a tulajdonszerzés és annak biztosítása körül megillette; ilyen volt pl. az elévülés (elbirtoklás) és az in integrum restitutio kivételes rendezése az egyház javára (Richter-Dove, Kirchenrecht 322. §.), az egyházi vagyon adómentessége stb. A legfőbb hatást azonban az egyházi javak elidegenítésének tilalma gyakorolta, a mi alatt nemcsak az egyházi vagyonjogok átruházását, hanem minden jus in re engedélyezését kell érteni és amely tilalmat Justinianus általánosította (főképpen 7. és 120. novellájában, 1. Kahl, id. m. 41. 1. 61. jegyz.) elannyira, hogy az ezen tilalom ellenére történt elidegenítést a legkülönbözőbb módon hatálytalanítani volt lehetséges. Az egyháznak ily módon való óriási gazdagodása, amely számtalan magánérdeket a legmesszebbmenő módon sértett, európaszerte reactiót idézett elő már oly időben, midőn a vallásos érzület a jelenleginél sokkal nagyobb mértékben hatotta át az államot, társadalmat és minden egyest. E reactió, mely főképen abban nyilatkozott, hogy az ingatlanoknak az egyház javára bármily czímen való átruházását szorították meg vagy tiltották el, Magyarországon is csakhamar érezhetővé vált. Katona (Hist. Crit. Reg. Hung. Tom. HL, 708. 1.) említi, hogy a spalatói polgárok (Dalmáczia akkor még valósággal és nemcsak jogilag volt Magyarország integrális része) 1158 körül maguk közt törvényt alkottak «ut nulli de civitate ipsorum liceat aliquas possessiones, vel bona immobilia Ecclesias alienare, donare, vendere, seu legare, se ad observationem statuti hujusmodi juramenti vinculo obstringentes». S említ Katona oly esetet is, amidőn Kálmán király, aki pedig az egyháznak hithű fia volt, úgyszintén H. István, az egyháznak némely javait attól elvették, úgy, hogy II. Geiza azokat újból és örök időre az egyháznak ajándékozta. (L. e tekintetben a következő, névtelen szerzőtől való kis müvet: «Werbőczi első része II. czikkelyének magya7
