Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 13. kötet (116-123. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 13. (Budapest, 1897)
Márkus Dezső: A holtkézi törvények Magyarországon [116., 1897]
6 sal ellentétes intézmény, hanem olyan, a melyet a leglibera- lisabb törvényhozás is az állam érdekeinek megóvása szempontjából kénytelen megalkotni, éppen úgy, amint a tulajdon szabadságát egyéb köztekintetekből is megszorítja. (Például a kisajátítás joga, közegészségügyi intézkedések, egyedáru- ságok stb.) A holtkézi törvények eredetét Kahl és mások arra vezetik vissza, hogy az egyház — a mely alatt Európában, Oroszország kivételével, a reformatio idejéig csaknem kizáróan a róm. katb. egyház érthető — főképp a végrendelkezés útján iparkodott vagyonát gyarapítani, tekintet nélkül az örökhagyónak családja iránt való természetes és erkölcsi kötelességeire. Hogy a vég- rendelkezési joggal a legnagyobb visszaélések történtek: azt a történelmi kutatás már kiderítette. Bizonyítékul elégséges arra utalni, hogy a testamentum ad pias causas alakszerűséghez nem volt kötve, mert «ultima voluntas defuncti modis omnibus conservari debet» mondja Gratian decretuma (P. II. С. XIII. Qu. II. C. 4.) és Schulte (über die testamenta ad pias causas nach kanonischem Becht, Ztschr. f. Civilr. und Prozess, VH. k. új f. 213. 1.) mint a kanonisták egyező tanítását tünteti föl azt a tételt, hogy chiffre-jelekkel, a kelet megjelölése nélkül, sőt pusztán csak jelekkel és integetéssel pl. a feszületre való mutatással is lehetséges jogérvényesen végrendelkezni az egyház javára, egyházjogi hatálylyal — ami a világi hatálylyal is egyértelmű volt abban az időben, midőn a végrendelkezések érvényessége fölött a legtöbb európai államban — nálunk is az 1868 : LIV. t. ez. (22. §.) megalkotásáig — az egyházi bíróságok ítélkeztek, és a midőn ugyancsak Schulte szerint, hosszú ideig az egyház megtiltotta volt a világi hatóság előtt való végrendelkezést, a papok kötelességévé téve, hogy a halálos ágyak mellett megótalmazzák az egyház érdekeit. De még ott is, a hol a világi jog értelmében a végrendelet érvénytelen volt, a legata ad pias causas, a kanonisták egyértelmű véleménye szerint, hatályukat megtartották (Schulte, id. ért. 224. 1.). Magyarországon, az 1715: XXVII. t. ez. megalkotásáig, az egyház javára alkotott végrendeletek külön kellékei szintén nem egyeztek a többi végrendelet kellékeivel. Ott, a hol a végrendelkezés alakiságai miatt az egyház elé mégis akadályok gördültek : a halálesetre való aján6
