Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 13. kötet (116-123. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 13. (Budapest, 1897)

Márkus Dezső: A holtkézi törvények Magyarországon [116., 1897]

ingatlan elidegenítésének tilalma folytán ne váljék a közre nézve károssá és végül, hogy az egyház ne gazdagodjék szegény és segélyre szorult rokonok rovására s úgy, hogy ez utóbbiakkal szemben az erkölcsi kötelességek sérelmet szenvedjenek.

Mindezen és számos más ok kötelességévé teszi az államnak és ezzel egyidejűleg jogot is ad neki arra, hogy az egyházzal szemben őt megillető jogkörét (jura circa sacra) az egyházak szerző képességének korlátozása tekintetében érvényesítse. E jog gyakorlása azonban az állam szempontjából a politika kérdése és az erre való jogosultság ma már tudományos vitának tárgya nem lehet.

De éppen a tudomány szempontjából fölötte érdekes annak megemlítése, hogy az egyházi uralom alatt álló területeken alkották a legtöbb és legszigorúbb holtkézi törvényt, minek igazolására Kahl, rostocki egyetemi jogtanár «Die deutschen Amortisationsgesetze» czimű, 1880-ban megjelent és elsőrangú forrás munkául szolgáló művében bizonyítékul az érsekeik fen- hatósága alatt álló Mainz, Köln, Würzburg és Trier területeit említi föl, a hol már a 14. századtól kezdve alkottak amorti- sationális törvényeket.

De a világi katholikus államok is alkottak számos ilyen törvényt, aminek példái Ausztria, Bajorország, Francziaország, Belgium, valamint Németalföld azon időben, midőn a Habsburgok uralma alatt állott. Spanyolországban, Portugálban és az olasz államokban az első amortisationális törvényeknek nyomát a XIII. században találjuk. Kahl, idézett müvében (2. és 13. 1., 29. jegyzet), felsorolja az Angliában és Oroszországban, tehát nem katholikus államokban, valamint a Svájczban a középkorban alkotott amortisationális törvényeket is, a melyeknek hatálya a később alakult protestáns és egyéb egyházakra is kiterjesztetett, noha ezekre nézve sajátos viszonyaik folytán e törvények alig voltak alkalmazhatók.

Megemlítendő még, hogy az északamerikai Egyesült Államokban, a hol az állam és egyház különválasztása a legteljesebben lett megvalósítva, az 1862. julius 1. általános törvény értelmében semminemű testület, amelynek vallási czéljai vannak, nem bírhat 50,000 dollárt meghaladó vagyonnal — ami ismét annak bizonysága, hogy a holtkézi törvény nem a liberalismus5