Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 13. kötet (116-123. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 13. (Budapest, 1897)

Márkus Dezső: A holtkézi törvények Magyarországon [116., 1897]

szorítása némiképpen más jellegű, mint a holtkézi törvény; hogy az illető rendszabályok előző törvényes elismerésével az egyes magyar állampolgárnak birtokszerzési képességét az állami törvények csak közvetve korlátozzák és hogy ezen megszorítás — melyet csak a vallási szabályok tiszteletben tartása okolhat meg — sokkal kevésbbé illeszthető a magánjogi egyenlőségen alapuló jogrendszerbe, mint a nagyfontosságú gazdasági érdekeken alapuló holtkézi törvény, a melynek folytonos fenállása mellett szóljanak még a következők:

A magyar polg. törvénykönyv általános részének (Györv-féle tervezete) a 45. §-ban a jogi személyek tekintetében a következő rendelkezést tartalmazza: «A jogi személyek, törvényszabta módosítások mellett vagyoni jogokra és kötelezettségre a természeti személyekkel egyenlő képességgel bírnak.»

E §-nak az értekezleten 1882. nov. 18-án való tárgyalásakor constatáltatott, hogy annak rendelkezése legkevésbbé sem érinti a hatályukban fenálló holtkézi törvényeket (1. az értekezlet jegyzőkönyveit 63. 1.). Különösen Hodossy Imre emelte ki. hogy «koránt sem vonható le e §-ból, hogy pl. az ú. n. holtkéz általi vagyonszerzés korlátozásának megszüntetése czéloztatnék abban».

Az italmérési jövedékről szóló 1888: ХХХУ. t.-cz. folytán adandó kártalanításról szóló 1888: XXXYI. t.-cz. 19. §-ának második bekezdése a következőket rendeli:

«A holtkéznek, törvényhatóságoknak, vá’-' geknek, alapítványoknak, hitbizományi " -^soknak, közsé- a közalapoknak járó kártalaníts vagyon birtokosainak s

ményezett kötvény állíttat” egész összegéről egy-egy kötkel csakis a va«" —‘К ki, mely forgalomképes kötvények- hatóságna1- Oyonkezelésük felügyeletére hivatott illetékes s a péüaügyministernek engedélyével cserélhető ki.»

1888-ban tehát a törvényhozás nemcsak elismerte a holt \éz létezését, még pedig élesen elkülönítve minden jogi személytől, hanem ingó vagyonával való rendelkezését is megszorítja oly tény, melyet a kérdés tárgyalásánál figyelmen kívül semmiképen sem hagyhatunk.

Hátra van még a vallás szabad gyakorlatáról szóló 1895- XLIII. t.-cz. rendelkezéseinek ismertetése. E törvény G. §-a véleményem szerint, kifejezetten föntartja a holtkézi törvényeket