Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 13. kötet (116-123. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 13. (Budapest, 1897)
Márkus Dezső: A holtkézi törvények Magyarországon [116., 1897]
28 Csak két példát idézek annak kimutatására, hogy miben látták az értekezlet tagjai az ösiség hatását. Zsivora György (Eáth, id. m. I. 49.) azt mondá: «A magyar magánjog régi alapszabályai ma már nem állanak fenn. A birtokszerzési módok változtak. Nincs többé adományozási rendszer. A birtok adás-vevésről szóló régi tan elavult. Az öröklési rend megingattatott alapjában, mert az ősiség megszüntetése által az ősi vagyont birtokló egyén annak tulajdonosává válván, jogot nyert arról rendelkezni is. A kir. fiskus öröklése is megszűnt, mert hiszen annak is a megszüntetett ősiség elve tette a főalapját.» Horváth Boldizsár (Eáth, id. m. III. k. 238.1.) kérdi: «miben állott a tulajdonképi ősiség? «Ez intézménynek czélja volt: a javakat a magyar családok kezében biztosítani, azok elidegenítését nehezíteni, a visszaszerzést pedig minden úton könnyíteni. Innen támadtak a perek ex praejudicio, ad invalidationem, ex neglecto praemonitore. Innen eredt a fiágiság is, nehogy a leánynyal, ki idegenhez is mehetett férjhez, a javak is idegen kezekre szálljanak. Ez intézmény azon korból vette eredetét, a midőn az erő és hatalom a birtokban rejlett s a midőn a magyar nemzetiséget nem a nyelv és erkölcsi túlsúly, hanem egyedül a birtok képviselte. Nem tagadható, hogy ez intézmény szorosan a esaládiságeszméjén alapul; de az által, hogy szélsőségig ment, igazságtalanná és korszerűtlenné vált, összeütközésbe jött a közhitellel, kétessé és ingataggá tett minden birtokjogot, mert a birtokos nem volt sokkal több egy haszonvevőnél, kinek jog- cselekményeit az utódok minden ürügy alatt megtámadhatták, mi által a birtokszerzés valóságos koczkajátékká lön.» így fogták fel az ősiséget az országbírói értekezlet összes részvevői. A birtokszerzésnek ama megszorításait, a melyek a holtkézi törvényekben foglalvák, még csak meg sem említették, de még a sorok között sem lehetne a legkisebb czélzást találni arra, hogy ősiség és holt kéz a legtávolabbról is összefüggnek egymással. Ugyanez volt a vélemény az ősiségi nyílt parancs tekintetében, a melyet szintén csak a legszorosabb családi és magánjogi viszonyokra kiterjedőnek magyaráztak. Hogy melyek azok a jogintézmények, a melyek az 1848: XV. t.-cz. folytán megszűntek, azt világosan megállapítja az Id. törv. 28
