Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 13. kötet (116-123. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 13. (Budapest, 1897)
Márkus Dezső: A holtkézi törvények Magyarországon [116., 1897]
i» szab 3. §-a, mondván : «A kir. adományos és nem adományos, a fies leányági javak és az ezekbőbszármazható jogviszonyok közti kiilönbség, úgy a leányi negyed- és hajadoni jog, mint a fiági- ság kifolyása, az 1848: XV. t.-cz. szellemében megszűntéknek tekintendők. A hitbizományi intézmény azonban a vele kapcsolatos hajadoni joggal együtt, érintetlenül hagyatik.» E taxativ felsorolás kétséget nem hagy fenn. S ha azok. a kik az 1848. XV. 1- czikk alkotásában részt vettek, annak szellemét így magyarázták, ha ők a holtkézi törvényeket sem az ösiséggel kapcsolatosan, sem külön ki nem emelték; ha a «közhitei, jogfolytonosság és a helyzet szükségei» (1. §.) egyéb pótlásokat nem igényeltek az anyagi magánjog terén : úgy az Id. törv. szab. által visszaállított magánjogi törvények közé sorozhatjuk a holtkézi törvényeket is — a mennyiben azokat magánjogiaknak tekintjük. Ha már most kétségtelen, hogy a kir. Curiának amaz érvelése, hogy az ösiség megszüntetése maga után vonta a holtkézi törvények megszűntét, meg nem állhat, még kevésbbé állhat meg az az érvelés, hogy a holtkézi törvények a változott viszonyok jogrendszerébe nem illeszthetők. A holtkézi törvények mindenütt speciális szabályok, a melyek annyira nem függnek össze egyéb magán- vagy közjogi általános rendelkezésekkel, hogy sehol az általános törvény- könyvek keretén belül avagy alkotmány-törvényekben nem foglalnak helyet, hanem mindenütt külön törvények számára van szabályozásuk fentartva, nem is szólva arról, hogy a modern jogfejlődés mindenütt oda törekszik, hogy az összes testületek, illetőleg jogi személyek szerzési képességét egységesen szabályozza. S ha egyéb törvényünk nem volna is az egyházak szerzését illetően, mint azok, a melyek az alapítványok fölötti fő- felügyeletet az uralkodóra bízzák (amilyenek pl. az 1715: LXXIV., 1723: LXX., CV., 1791 : XXIII. t.-cz. és 1791 : XXVI. t.-cz. 10.§.) ezek egymagukban elég támpontot nyújtanának arra, hogy minden egyházi testület csak az uralkodó, illetőleg kormányának előző engedélyével szerezhet ingatlant, nem is szólva arról, hogy a jura circa sacra, különösen pedig a magyar apostoli királynak a kath. egyház körül biztosított jogai kizárják, hogy a Felség előző beleegyezése nélkül az egyház ingatlan vagyona bármily czímen gvarapíttassék.-29
